2014. május 1., csütörtök

Néha öröm, néha bánat

Kabhi khushi kabhie gham, a kedvenc filmem címe. Magyarul annyit tesz: néha öröm, néha bánat. A mai történések kapcsán ez jutott eszembe. 
Délelőtt Anett lányom beszól a házba, hogy valami van a kecskeudvarban. Valami állat. Mondom, biztos a vadgalamb, aki rendszeresen rájár a szemestakarmányra. :) Azt mondja erre a lányom, hogy ez a valami, azért annál nagyobb... Egyből hátrarohantunk, ahol ez a látvány fogadott minket: 


Tegnap mondtam a tesómnak, hogy megnőtt a Cili tőgye, de más jel még nem utalt a közelgő szülésre. Reggel kint voltam náluk, megetettem, elrendeztem őket. Cili, aki mától kezdve Cecília :), miután eljöttem tőlük, szép csendben világra hozta a kicsinyeit. A másik kicsit akkor vettem észre, amikor be akartam nézni az ól ablakán, hogy mit csinálnak a libák és a nyulak. Ott volt a kis fehér test az ól mellett, burokban. A húgom felszakította a burkot, de már nem tudtunk segíteni rajta. Kihoztam az udvarból, a húgom pedig eltemette őt hátul a kertben, a diófa alatt. 
A libákat áttettem a nyulakhoz, hogy legyen hely az ólban a kecskéknek, gondoltam, hogy a Cilit és a kicsit betesszük oda. A libák egyből átrendezték a terepet: 


Egész jól elvoltak így öten, aztán rájöttem, hogy mindenképpen ki kell őket hozni az ólból, mert az a kábé 80 centi magas csirkeháló, amivel le vannak választva a helyiség többi részétől, az a Borinak és a Cilinek nem lesz akadály. Este kipakoltam a libákat az első kertbe, a bejárati ajtóval szembe, egy szekrénybe, a nyulakat pedig szintén ide, előre tettem éjszakára. Viszont felesleges volt a költöztetés, mert végül csak bezártuk az ólat, kitettük a kicsit is és a Cilit is a kis ólba. Úgy ítéltük meg, hogy hiába van ott hűvösebb, viszont a kicsi szempontjából sokkal biztonságosabb megoldás ez így. Az anyja nem maradt volna meg bezárva, ha meg nem zárjuk be, ahogy járkál ki be a két nagy kecske, ráléphettek volna. Körülbelül este 9 körül jöttünk be a házba, de azóta már voltunk kint ellenőrizni, hogy minden rendben van-e a gyerekkel. :) Éjszaka még többször kimegyünk, remélem, nem lesz semmi baj. 







Ezen a vödrön üldögéltünk felváltva a tesómmal, egész estig. Be is horpadt... :):):)





2 megjegyzés:

  1. Gratulálok az aprósághoz, nagyon édes; és sajnálom, hogy a másikat elvesztettétek. Cecíliának pedig egy hatalmas virtuális simogatást küldök.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük szépen! A simogatást reggel átadom neki. :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...