2014. december 27., szombat

Nálunk a karácsony...

Idén, nagy bánatomra, nem sok idő jutott a karácsonyi dekorációra. Az adventi koszorú kellékeit például advent utolsó vasárnapján szereztem be. (Én már csak ilyen vagyok.) Pedig nem kellett érte messzire menni, csak a kertig. 


Aztán természetesen nem készült el a koszorú még szentestére sem. Majd legközelebb... 

Amire futotta az időből: 








Ezen kívül azért még van pár apróság is, de csak ennyi fotót készítettem. 

Sokéves karácsonyi hagyományaink vannak, az egyik az, hogy a csúcsdíszt a nagylányom helyezi fel a fára: 


A szaloncukor kötözés idén a gyerekek feladata volt: 


Ezt a halat ugyan nem a Papi fogta, de a halpucolás akkor is a nagy ho-ho-ho-horgász feladata: 


82 év és egy kis szakértelem - a leendő karácsonyi vacsora biztos kezekben van:


Tanul az ifjúság:


Félig megterített asztalnál, halászlére várva: 


Minden készen áll, és ők is velünk vannak, akik már nem lehetnek velünk: 


A képen ugyan nem látszik, de a nagypapám éppen csengőszóval hívja a gyerekeket:


"Ezekért az arckifejezésekért érdemes élni..." (Papi)





Nem is lehetne más a társasjáték, mint a Gazdálkodj okosan... a farmon. :D 


Nagylányom a legkedvesebb karácsonyi ajándékával. Számos ajándék mellett egy új okostelefont is kapott, de a legjobban ennek a könyvnek örült. Azt hiszem, ez mindent elárul róla és az értékrendjéről... <3


Le sem tagadhatnám a gyereket... :D


Jó lesz vigyázni, itt a konkurencia... :D



Nálunk is tombol a loom-őrület. :)


Lányaim ajándékai - nekem:


Sajnálattal közlöm a verseny többi résztvevőjével, hogy idén a "Ki a legjobb nagynéni?" versenyt én nyertem. :) :) :)


Kitti lányom munkája, ez is az én ajándékom:


Ferkó unokaöcsém ajándéka a húgomnak:


Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én ezt a pillanatot várom a legjobban karácsonykor: a reggelit, 25-én: 



25-én Bud Spencerrel reggeliztünk... :D


Nálunk sok-sok éve a következő a menüsor karácsonykor: 24-én, 25-én halászlé és rántott hal főtt krumplival, 26-án tejfölös-mustáros csirkecomb Mariann-féle rizottóval, 27-én pedig székelykáposzta. Dátum szerint nem mindig tartjuk a rendet :), ugyanis (sűrűn) előfordul, hogy annyit készítek valamiből, hogy akár négy napig is ehetnénk... :) 


Tejfölös-mustáros csirkecomb és Mariann-féle rizottó (rizs, zöldborsó, kukorica, gomba, ananász, olívabogyó, mazsola, keményre sütött és darabokra tört rántotta, só, őrölt fehér bors, szerecsendió):


A céklasalátára különösen büszke vagyok, egyrészt azért, mert életem első saját készítésű céklasalátája, másrészt pedig azért, mert saját termesztésű céklából készült. Egy kicsit lusta voltam, és ez most milyen jól jött: tegnapelőtt szedtem fel a tavaszi ültetésű céklát... :) 



Na, mit hozott a Mikulás? :D




Költöztetés Mr. Pock-kal

Ma átköltöztettem a két baknyulat a kecskeólba. Féltem, hogy ha jönnek a nagy mínuszok, megfagynak kint. Nem beszélve a hóról, ami kb. egy órája el is kezdett nagy pelyhekben hullani. :) 

Ez lett az éjszakai szálláshelyük. Az ól alja beton, ezért a betonperemre lefektettem egy bútorlapot, amit középen egy ytong tégladarabbal megtámasztottam. A bútorlap alá is szalmát tettem, hogy szigeteljen alulról. 


A rekeszeket is körbeszalmáztam... 


...és amíg mínuszok lesznek éjszaka, addig a ponyvát is rájuk terítem. Remélem, így már tényleg nem fognak fázni.


A kint maradt nyulakról is gondoskodtam: vastag szalmaréteg került alájuk, és egy harmadik ponyvát is kaptak. Ha leguggolok hozzájuk, jön ki tőlük a meleg :), és a vizük sem fagyott be, úgyhogy reménykedem benne, hogy ők sem fognak fázni. 


Mielőtt beköltöztettem a nyulakat, volt egy kis takarítani való az ólban: kihordtam az ott maradt kecsketrágyát, használt almot. A műveletben segítségem is volt, Mr. Pock személyében. Ő lelkesen analizálta a kihordott "anyagot", és amikor egy-egy kedvére való "összetevőt" talált, azon nyomban el is fogyasztotta azt: 



A szülők is itt aludtak, addig a bizonyos éjszakáig... Mr. Pock azóta is a bejárati ajtó mellett hál, a kutyaházban. 


A nyulak után is takarítottunk:


Itt úgy néz ki, mint valami rajzfilmfigura: 


Itt is... :D



Szóval, Mr. Pock kinőtte magát a negyedik - tiszteletbeli - kutyánkká. Mire befejeztük a kecskeól takarítást és a nyúlköltöztetést lement a nap; Mr. Pock fogta magát, visszasétált a házhoz, fel a lépcsőn és hopp, be a kutyaházba. Jó éjszakát, Mr. Pock! :) Nagyon szeretem őt. <3 :) 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...