2014. május 16., péntek

Néha öröm, néha bánat 4.

Azt hiszem, innentől kezdve már nem fogom "számolni a bánatokat". Ma reggelre megbetegedett még egy kiscsibe és a másik kisliba is. Nem értem, mert a megmaradt csibék és a kisliba is remekül voltak, és akkor most meg hirtelen ez történik... Tényleg nem értem. Elkocogtam a gyógyszertárba, és vettem 10 dkg aszkorbinsavat, ezt nagy dózisban adagolom nekik az ivóvizükbe, megint kapják a Jolovitot, szedtem nekik csalánt, amit megkaptak apróra vágva, és már szárítom nekik a tojáshéjat, amit mozsárban porrá őrölve adok nekik. Most már úgy vagyok vele, hogy megmarad, amennyi megmarad. Én mindent megteszek értük, a többi a természet dolga. El kell fogadnom - és főleg meg kell tanulnom feldolgozni - a veszteséget szomorú történéseket is.

Azt viszont örömmel jelentem, hogy a három grácia, Bori, Cili és Cecília Junior, jól vannak.

A szelíd ábrázatú Bori és a mindenhová felmászó Junior
Bori ma már nem kereste annyira a kölykét, Junior aktív, fürge és játékos, Cecíliát pedig (és ez számomra a legjobb hír :)) valószínűleg megrendszabályozták a szárnyasok. Ugyanis még a saját kölykét is félrelöki a szarvával az ennivalótól, viszont a kakast és a két tyúkot már nem merte. Óvatosan odasompolygott közéjük, és szintén nagy óvatosan odadugta a fejét, hogy ő is enne. Na, erre a kakas nagy kegyesen odébb ment, mentek utána a tyúkok is. Nagy elégtétel volt számomra látni ezt a jelenetet, végre valaki "megmondta" a Cilinek, hogy hol a helye. És annak is örülök, hogy a három szárnyas végre rájött, hogy akár be is húzódhatnak a kis ólba az eső elől, meg mondjuk éjszakára. Most, hogy a kecskék elfoglalták a nagy ólat, a kakas és a két tyúk megörökölte a kicsit. Ennek ellenére fogok nekik építeni egy kis "téglaesernyőt" :) is, egy kis beállót az eső ellen.

A tyúkot elneveztem Margitnak, mert olyan "margitos" feje van. :) (A Margitokhoz szólok most: természetesen a Besenyő család Margitjáról kapta a tyúk a nevét. :))


A veteményest tüzetesebben megvizsgálván majdnem sírva fakadtam. Gyönyörűen nőnek a zöldségeim... és a gaz is. Egyszerűen nem volt időm arra, hogy nekiálljak, és rendbe tegyem ott a dolgokat. És még annyi elmaradás van, ezen kívül is... Magvetés, palántaültetés, faültetés... Nem is gondolom végig, de az biztos, hogy ellep a sok tennivaló. Remélem, most már lesz egy kis időm a kertre is, az állatok mellett.

A fehér nyuszi egy kicsit sáros lett. Mondjuk a szürke és a barna is, csak rajtuk nem látszik (annyira). :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...