Állatokkal élni...

Ma folytatódott a betegápolás, végül két csibét a húgom elaltatott. Nem volt más megoldás, nem tudtuk már nézni, ahogy szenvednek. Az esély, hogy a leépülési folyamat visszaforduljon, gyakorlatilag nulla volt. Így összesen négy csibét veszítettünk el, viszont a maradék hat jó állapotban van, úgy tűnik, hogy ők rendben is lesznek. A kisliba még kérdéses, hogy megmarad-e, mindenesetre jó jel, hogy ma elfogadta tőlem az enni- és innivalót. 

A napokban nyugtáztuk a tényt, hogy Ízi kutyánk vemhes. A büszke apuka nem más, mint Pupi, a szálkásszőrű tacskónk. Kinevetni nem ér, és letolást sem kérek (felelőtlen gazdi és a többi és a többi), pont elég lesz nekem a helyzettel megbirkózni. Mindenesetre, ha valaki szeretne egy rottweiler-szálkásszőrű tacskó keverek kiskutyát augusztus környékén, ne habozzon írni nekem. Mindkét szülő kiváló kutya (ki-ki a maga területén :)), Ízi kitűnő őrző-védő és testőr, Pupi pedig... nos, hát ő egy igazi tacskó, viszont benne is található őrzési hajlam (is). 

 

A kecskéknél nagyjából rendben mennek a dolgok. Cecília Junior szépen fejlődik, már kóstolgatja a felnőttek ennivalóját, rengeteget szaladgál és ugrándozik. Az anyja, jó szülő módjára, együtt bolondozik vele, úgyhogy mostanában csupa vidámság a kecskeudvar és környéke. 

Azok a puha paták... és azok az x-lábak... :)

Cili lazára vette a figurát. Akár a nógrádi kecskemaffia feje is lehetne ezzel az ábrázattal. :)

Junior állva:

Junior fekve:

Az előbb még maffiavezér, itt már inkább egy jóllakott napközis kecske:

Itt még csak szemlélődik a gyerek:

Aztán kedvet kap ő is:

Végül mégis inkább marad a jól bevált tejecskénél: 

Anyai szeretet:

Itt Bori éppen azt a szalmát fogyasztja jóízűen, amivel körberaktam az ólat, hogy ne menjen be a hideg, éjszaka: 

És végül... nem kecske, de büszkeség. Az idei év első termései, francia reggeli és jégcsap retek: