2017. július 11., kedd

Szeretem-bejárat 2017

A 2013-as szeretem-bejáratomat EBBEN a bejegyzésben mutattam meg. EZEK pedig egy picit későbbi, "virágzó" képek róla. :) 

Azóta eltelt négy év, nem nyomtalanul... Most már tényleg ráfér(ne) egy festés (mármint az ajtóra, no meg a rács felett is eljárt az idő), és komolyan mondom, hogy fogok is időt szakítani rá... valamikor. :) Egyébként meg imádom a "vintázs cuccokat". :D Bár, a kisebbik lányom szerint ez egyszerűen kopott, és kész. :) 

Idén így nézünk ki bejáratügyileg. Nem olyan dzsungelszerű, mint négy évvel ezelőtt, de ezt is szeretem. :) 



Van itt gazolni való, de mindig találok "fontosabb" elfoglaltságot... 





A Ciprusról kapott szélcsengőmre nagyon vigyázok. A konyhában teleltetem, és szeles időben sem maradhat kint. 


Kaktuszaim, "akikért" egyenesen rajongok: 


Szokásom különféle zöldség- és gyümölcsmagokat elraktározni, amiket aztán rendszerint sosem ültetek el, mert A) elfelejtem, hova tettem, B) bepenészednek, mert nem megfelelően szárítottam meg őket C) lustaságból. Egy tavaszi vásárlás alkalmával landolt néhány kaliforniai paprika a kosaramban. Jelentem, fejlődőképes vagyok én is és a paprika is. Két palánta lett belőle, hát persze, hogy nem mehettek hátra, a zöldségesbe; az ajtó mellett kaptak helyet. "Ő" a nagyobbik, a másik egy picit kisebb: 


A paradicsomkacsolás "áldozata". Köszöni, jól érzi magát, vízbe tettem, kigyökerezett, elültettem, megmaradt:


Elöl a paradicsomkacsolás egy másik "áldozata", vele egy cserépben pedig az a porcsin, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, viszont nő, mint a bolondgomba. Ja, és a demizson. Üresen... 



Újabb "áldozatok" (volt egy második paradicsomkacsolás); sajnos, úgy néz ki, hogy ezek nem fognak kigyökerezni, de azért nem adom fel ilyen könnyen, még várok egy kicsit, mielőtt mennek a komposztra. 


Zsálya - csak így, egyszerűen:

2017. július 8., szombat

Vicces spenót + szívek a kerítésen

Egy korábbi bejegyzésben már esett szó az idei év paradicsomterméséről (lásd: Pari-projekt), és örömmel jelentem, hogy hasonló a helyzet paprikafronton is, azaz idén a paprikát sem csak termeszteni fogjuk, hanem enni is. Legalábbis egyelőre így áll a dolog. 




A cukkini sosem hagy cserben - ha egyszer elveted a magját, akkor ő bizony fogja magát, kicsírázik, kibújik a földből, jól megnő és aztán csak terem és terem... :) 



A salátáról azonban - legnagyobb sajnálatomra - nem tudom ugyanezt elmondani. Két (vagy három?) sornyi tépősaláta magból ennyi lett: 


Hát ez nem valami sok, ugye? :) Van még elvétve itt-ott egy-két kezdemény, de azokból már nem lesz semmi, úgyhogy nekivágok a magvetésnek még egyszer. 

Jaj, hát a "legjobbat" meg majdnem elfelejtettem... Íme, az év vicce: 


Szóval, idén nem lesz saját spenótból főzelék, meg mártás, meg spenótos tészta se. Vannak viszont vicces spenótjaim, "akik" alighogy kibújtak a földből, máris elkezdtek felmagzani. Értem én a viccet... csak nem szeretem. :) (Hát hol vannak a gyönyörű "lapulevelek"?!)

Van viszont valami, ami ha nem is kárpótol a spenótért, a szememnek mindenképpen kedves látvány - szívek a kerítésen. <3 :) 

2017. július 7., péntek

FűSZERelem

A fűszernövények a gyengéim. Ha rossz kedvem van, elég, ha elmorzsolok az ujjaim között egy bazsalikomlevelet (említettem már, hogy a bazsalikom a kedvenc fűszerem?), és már nem is érdekel, hogy mi volt a probléma tárgya. :) Azok az illatok és ízek... Minden egyes fűszer maga a csoda. 

Idén sajnos meglehetősen gyér az állományom, de talán még nincs késő ahhoz, hogy egy kicsit gyarapítsam a készletet. Rengeteg fűszernövénymag maradt meg az előző évekről, szombat délutánra nem csinálok programot... :) 

Rozmaring, levendula és zsálya: 


A levendulát is nagyon szeretem, rögtön a bazsalikom után következik a fűszer-népszerűségi listámon: 


És persze a rozmaring is nagy kedvenc...


...no meg a zsálya is: 


De a bazsalikom... A bazsalikomnak nincs párja, a bazsalikom az abszolút favorit. :) 


Sajnos a magvetés idén nem hozta a várt eredményeket, de azért valami lett belőle. Nem sok, de az enyém... :) 



Borsfű és oregánó - őket is szeretem: 


A citromfű illata egyszerűen csodálatos, nagyon szeretem. Limonádéba szoktam tenni citromfűleveleket - nem túl sokat, mert nyugtató hatású.

2017. július 6., csütörtök

Pari-projekt

Nálam a paradicsomtermesztés eddig úgy zajlott, hogy elszórtam a magokat, aztán ez lett belőle...


...vagy elültettem a palántákat, és akkor meg ez volt: 


meg ez: 


Szóval, nem nagyon foglalkoztam én olyanokkal, hogy kacsolás, meg fattyazás (a kettő egyébként - elvileg - ugyanaz), egyszerűen csak hagytam, hogy a természet tegye a dolgát - minek abba beleszólni-alapon. Igen ám, de ennek rendszerint az lett az eredménye, hogy hiába ültettem például az egyik évben több mint száz tő paradicsomot, enni nemigen tudtunk belőle, épp hogy csak egyszer-kétszer, mert jött a mindenféle betegség, a termés meg tönkrement. Elhatároztam, hogy idén másképp lesz, és nem sajnáltam kitördelni a fiatal paradicsomok úgynevezett hónaljhajtásait, aminek eredményeképpen 1. sokkal rendezettebb az összkép, 2. kevesebb az esélye például a gombásodásnak, ami a földdel érintkező paradicsomlevelek nedvesedésével "szerezhető be", 3. még több paradicsomunk lesz (mindjárt mondom, hogyan). 



Szép, rendezett, ugye? :) Hátul a kertben is hasonló a helyzet: 






Na és most jön a legjobb része a dolognak. :) A letördelt/levagdalt hajtások közül párat vízbe tettem, és láss csodát: tényleg kigyökereztek - ahogy azt az interneten olvastam. :) Na, nem mind, szám szerint kettőt sikerült így új életre kelteni, az egyik cserépbe került, a másik szabadföldbe: 



Ma megint nekiestem a hátsó paradicsomtöveknek, szépen rendbe tettem őket, és várom, hogy a levágott hajtások kigyökerezzenek: 


2017. július 3., hétfő

Hangyás lettem

Ma nem vagyok a helyzet magaslatán, úgyhogy kértem is egy szabadnapot a munkahelyemen, hogy egy kicsit össze tudjam szedni magam. A főzést viszont nem úszhatom meg, úgyhogy kimentem a kertbe azért a két csinos sárga cukkiniért, amit már tegnap kinéztem mára, ebédnek. Ha már ott voltam, gondoltam, szedek egy kis meggyet is, ebéd utánra. Másfél kiló lett, pont elég lesz desszertnek. Természetesen nem én lennék, ha simán megúsztam volna ezt a meggyszüret-dolgot: sikerült egy hatalmas hangyaboly kellős közepén leparkolnom, onnan szedegettem a fáról a gyümölcsöt, ráadásul csak akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel, amikor már a térdeimen szaladgáltak a hangyák (szerencsére hosszú nadrág volt rajtam). A meggy viszont mennyei, az ebéd készül - na jó, hát persze, hogy felcseréltük a "fogásokat" - és talán lassan én is visszakerülök a helyzet magaslatára. :) Úgyhogy, tulajdonképpen, semmi okom a panaszra. 

2017. július 2., vasárnap

Helló, július!

Az előző években július elején már jóval előrébb tartottam kertügyileg, de megígértem magamnak, hogy nem lesz ostorozás, meg önsanyargatás, meg ilyenek - haladok, ahogy tudok.

Minket valahogy mindig elkerül az eső, úgyhogy rendkívül boldog voltam, hogy végre mi is kaptunk egy adaggal belőle.

Fantasztikus, hogy mire képes egy jó kiadós nyári eső. A cukkinik legalábbis nagyon megugrottak tőle, így holnap már saját termésből készül az ebéd: 





A paprika is nő, már két tövön is van termés, a többi meg virágzik, rendületlenül: 


Paradicsomból többfélét ültettem, de még egyik fajta sem kezdett érni, viszont nőnek ők is, elég szépen: 


A 12 uborkamagból kikelt egyszem kígyóuborkám. Remélem, rekordterméssel kárpótol a többiekért... :) 


A cseresznyeszezonnak vége, de sebaj, megérett a meggy, Apu meggye. Gyönyörű fácska lett a csemetéből, és - ahogy annak lennie kell - évről-évre egyre több termést hoz: 




Anett lányom almafáján idén nem csak két alma lesz: 



A "főszilvafánk" szó szerint roskadozik a rengeteg gyümölcs alatt; kétévente terem ilyen jól, idén nem úszom meg a lekvárfőzést: 



Ez a kis fácska szerintem a háta mögött magasló egyik körtefánk "magonca" lehet: 


Idén hozott gyümölcsöt először. A termését elnézve nem vagyok biztos a "körteségében", de majd meglátjuk, előbb-utóbb úgyis kiderül: 


Az egyik öreg körtefánk; rá - gyümölcs szempontjából - mindig lehet számítani: 


Itt eredetileg egy őszibarackfa-csemete állt (és a kiszáradt törzse még mindig itt is van), de ez a terebélyes "valamifa" teljesen elnyomta. Ha jól nézem, szilva lehet, de majd ezt is megtudjuk idejében: 

Borsfű és oregánó - mennyei az illatuk: 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...