2017. június 27., kedd

Nem éppen könnyű vacsora - krumplis lepény

Tegnap - életemben először - krumplis lepényt, vagy legalábbis valami affélét készítettem vacsorára a gyerekeknek. Egy szakácskönyvben találtam a receptet, amit tüstént ki is akartam próbálni. Első nekifutásra egy kissé szétfolyt a serpenyőben (az egész cucc), és egy kicsit oda is kapott, úgyhogy úgy döntöttem, "megbolondítom" én ezt a tojásos-fűszeres reszelt krumplimasszát egy kis liszttel. Az alábbi fotón látható falat ugyan nekem sokkal jobban tetszik és ízlik, illetve sokkal könnyebb is... 


...mint a lisztes változat, de utóbbit (lásd: lent) pikkpakk ki tudtam sütni, nem folyt szét és nem égett le:  


Azért nem tettem le a liszt nélküli változat elkészítéséről sem, de még utána kell járnom, hogy mit, hogy, merre, meddig és főleg, hogy "mennyit". :) Addig pedig megosztom a lisztes változat elkészítési módját, amit anyukám cicege álnéven tálalt nekünk annak idején - a felismerés akkor ért, amikor megpillantottam az első készre sült "mintadarabot". A gyakorló háziasszonyok minden bizonnyal álmukból felkeltve is kívülről fújják ezt az egyszerű receptet, de én most gondolok azokra is, akik életéből ezidáig kimaradt ez a krumplis lepény-dolog. Én kapros-fokhagymás joghurtmártással tálaltam, mivel az a kedvenc "mártogatósom". 

Hozzávalók: 

1 kg krumpli, reszelve
1 fej vöröshagyma
3 egész tojás
10-15 dkg liszt (vagy amennyit a krumpli felvesz)
1 csokor apróra vágott petrezselyem
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés: 

Az egy kiló nyersen lereszelt krumplihoz hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát és petrezselymet, valamint a tojásokat. Annyi lisztet dolgozunk a keverékbe (jó alaposan), hogy a massza ne folyjon szét. Egy serpenyőben olajat forrósítunk, két evőkanál segítségével forró olajba szaggatjuk, és a tetejét a kanál külső részével ellapítgatjuk. Pár perc után a lepényeket megfordítjuk, és a másik felüket is megsütjük. 

Megjegyzés: 

Az első fotón található lepény pontosan ugyanígy készült, csak a hozzávalókból kihagytam a lisztet. 

2017. június 23., péntek

Ha kimegyek a kertbe...

Akármilyen nagy gondom-bajom/bánatom van, ha kimegyek a kertbe, pár perc után mindent szépnek és jónak látok. És ami talán a legfontosabb: a kertben, a növények között "kapirgálva" minden olyan végtelenül egyszerűnek tűnik. 

A ma délutáni kertterápiám alatt befejeztem a gazolást-kapálást, holnapra már csak apró simítások maradtak, aztán bevetem a ki nem kelt zöldségek helyét. 

A cserepes bazsalikomjaimról letört egy-egy szár. Vízbe tettem őket, szépen ki is gyökereztek: 


A cukkini most sem okoz csalódást: 


Ültettem sárgát...


...csíkosat...


...zöldet és "gömböt" (gömbcukkinit). :)


Néhány paradicsom- és paprikatő - itt még kicsit kókadtak a nagy szárazság miatt. Idén összevissza ültettem őket, ez a zöldségesrész eleje, de jutott belőlük a közepére és a végére is. :) 



Este fél tízkor jöttem be a kertből. Észre sem vettem, hogy így elment az idő. A locsolást nem vittem túlzásba, célzottan a töveket szoktam locsolni, kannából (de csak azért, mert a slagot elnyelte a gaz, majd, ha lesz hozzá hangulatom, kiszabadítom). 

2017. június 13., kedd

"Ültess egy fát, és nem éltél hiába"

Hogyan adhatsz ajándékot utódaidnak akkor is, amikor fizikailag már nem lehetsz jelen az életükben? A válasz több mint egyszerű: ültess gyümölcsfát! 

Ez itt Apu egyik ajándéka, a cseresznye: 



Szép nagy fa lett belőle:


Ez pedig a lányom almafája, amit a tizennyolcadik születésnapjára kapott tőlem. Elültetni a tizenkilencedik születésnapja előtt sikerült, de szerencsére nem lett következménye a hanyagságunknak - a kis facsemete két év alatt majd' háromméteresre nőtt: 


Az első termés a kecskéké lett, akik önkényesen magukévá tették a még éretlen kis gyümölcsöket (néhány ággal együtt). Tavaly összesen két alma termett rajta, idén azonban már van mit számolgatni az ágakon: 




"Ültess egy fát, és nem éltél hiába!"

2017. június 4., vasárnap

Vacsora három, filléres alapanyagból

Mostanában szinte minden este bruschettát eszünk, ami finom-finom, de... szóval most kipróbáltunk valami újat is. Mármint számunkra újat, mivel azért ez csak egy ősi recept :). 


Én most így készítettem: 25 deka liszthez adtam egy csapott teáskanál sót, és annyi hideg vizet, amennyi jól formálható, rugalmas tésztát eredményezett. Ezt jól összegyúrtam, majd cipóvá formáltam. A cipót kettészedtem, és lisztezett gyúródeszkán mindkét felét kinyújtottam. (Azt hiszem, egy kicsit laposra sikeredett, legközelebb vastagabbra nyújtom). Felforrósítottam egy teflonserpenyőt, meghintettem liszttel, belehelyeztem az egyik tésztát, és lefedtem. Kis idő múlva megfordítottam, és megsütöttem a másik felét is. Konyharuhába tekerve hagytam kihűlni. Aztán ezt a műveletet megismételtem a másik darab tésztával is. A lányok megették még melegébe', pedig én úgy terveztem, hogy jól bedörzsölöm fokhagymával, és friss paradicsomot adok mellé. Na, majd legközelebb. :) 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...