Gyűjtögettem

Ma megint gyűjtögettem egy  kicsit. Megmaradt egy amerikai barna tépősaláta, ami fel is magzott rendesen:

...én meg begyűjtöttem a magokat. Azt hiszem, toktermésnek hívják (de nem biztos) azt a lila részt, aminek haja van :). Na, abban vannak (voltak :)) a magok.

Az összegyűjtött magok. Még egy kis tisztítás rájuk fér.

Amíg én gyűjtögettem, Gizike relaxált egy kicsit:

És ha már kutya...

Rejtvény: keresd meg a képen a kutyát! :) Annyit elárulok, hogy nem Gizikéről van szó. :)

Van egy kis "csalánosom" az épülő tyúk-, fürj-, nyúl- és kecskeól :) mellett. Sajnos hamarosan fel kell számolnom, mert túl közel van az ólhoz (amely mellé épül majd egy kis "doboz" is, a tyúkoknak).

A kis "csalánosom", a háttérben: komló

Ezért ma begyűjtöttem néhány magot (a "morzsolás" még hátravan), amit majd tavasszal elvetek, így megint lesz "csalánosom".

A csalánt még a katica is szereti:

Levelet is gyűjtöttem szárítani, teának:

...és cickafarkat is, utóbbit "rendelésre":

Nő a patisszon (és van ott még, ahonnan ez jött... :)).

Egész jól megszoktam már a kertünkben lakó pókokat. A képen látható egyed például a minizöldséges paradicsomait őrizte - egészen ma délutánig. Akkor ugyanis el lett költöztetve egy jobb helyre. Nekünk jobb helyre: ahol nem akadunk rendszeresen a hálójába. :) 

A két körtefánk, tele körtével:

A szilvafa magoncokról egy korábbi bejegyzésben már beszéltem. Az alábbi képen látható példány kb. 160 centi magas, őt biztosan megtartom magunknak:

És egy kisebb példány:

Rengeteg tennivaló van még a kertben. Többek között el kell ültetnem a piros virágot hozó rózsatövet, a lila és piros tulipánhagymákat, és el kell dugnom a fokhagymát is. A többiről nem is beszélek, majd mondom sorban, hogy mit intéztem, ahogy jönnek a feladatok. :)

Rózsaültetés, vendégmacska és szeretem-bejárat őszi köntösben

Tegnap elültettem az egyik rózsatövet (a lila virágot hozót). Még van vele (körülötte) tennivaló, de legalább már a helyén van. 

Délután meglátogatott a szomszéd kismacskája, és lemeózta a munkámat:

Aztán leellenőrizte a többi növényt is...:

...és a végén Kittivel is összebarátkozott: 

Szeretem-bejárat őszi köntösben:

A hátsó kert képekben

A körtefák alatt - gyorsétterem darazsaknak:

Az egyik öreg diófánk: 

 

Bodzabokor az öreg diófa alatt: 

Az öreg diófa alulnézetből. Csodaszép.

A másik öreg diófánk: 

Diófa magoncok: 

Dió kopáncsban: 

 

 Vadszeder - tele van vele a hátsó kert: 

Ezt látjuk a hátsó kertből: 

Kecskeól építés - Tizenegyedik nap

Tegnap lekentem a szerkezet alsó részét lazúrral, holnap pedig átkenem még egyszer, és lekenem a leendő hátsó fal deszkáit is. Néha úgy érzem, sosem lesz vége... 

 

Névváltozás

2012. augusztusában egy hirtelen, de határozott lépéssel elindultam egy úton, amelyen azóta is - hol bukdácsolva, hol erőteljesebb léptekkel/léptékkel, de - haladok. Megvan az elképzelésem, hogy hova szeretnék eljutni, és ebből nem engedek. Az azonban elkerülhetetlen, hogy a kevésbé lényeges dolgokban kompromisszumokat kössek, valamint a nézeteimet - egészséges kereteken belül - rugalmasan kezeljem. Egy példa erre:  

Követendő mintaként a hagyományos magyar paraszti gazdaságot tartom szem előtt, de nyitott vagyok minden olyan dologra és módszerre, amellyel a környezetemet, a Földet óvhatom, kímélhetem, tehermentesíthetem, ápolhatom. 

Amikor elhagytuk a fővárost, voltak terveim. Ezek a tervek azonban mára - ha gyökeresen nem is, de nagy mértékben - megváltoztak. Egy angolkert volt a vágyam, tele virággal, bokrokkal, fákkal, kis eldugott zugokkal, padokkal, szobrocskákkal. Persze, mindezek mellett a zöldségeskertet is tervezgettem, és állattartással kapcsolatos terveket is szövögettem. Aztán, ahogy egyre szorosabb kapcsolatba kerültem a kerttel, a földdel, és ahogy az álmodozás erdejéből egyszer csak a tettek mezején találtam magam, rájöttem, hogy más irányba kell haladnom. Az út maradt, csak egy pici kanyart vettem.

Az egyik kedvenc idézetem az egyiptomi Halottak Könyvéből származik:

"Amit néven nevezünk, léteznie kell. Azt, amit néven nevezünk, le kell írnunk. Amit leírunk, arra emlékeznünk kell. És amire emlékezünk, az él. Egyiptom földjén Ozirisz lélegzik." (Halottak Könyve)

"Néven akartam nevezni" az otthonunkat, hogy "létezzen", hogy "éljen". Ezért hát megkapta a Rózsa-kert nevet, az alábbi megfontolásból: "Minden háznak van története. Ennek a háznak a története 2012-ben kezdődött, és szeretném, ha később az utódok továbbírnák azt. A kert a ház tövében "uralkodó" rózsabokorról kapta a nevét (nomen est omen, a név kötelez: 25 kis rózsatő növekszik Rózsa-kertben szerteszét, a névadó bokor gyermekeiként)." Az idézett sorok a Rózsa-kerti Krónika "Magamról" c. részéből származnak, amit a mai napon - a blogleírással és a blog nevével együtt - megváltoztattam.

A névváltoztatás oka - részletes indoklás :)

Ahogy azt már fentebb említettem, az út, amelyen elindultam - ugyanaz maradt ugyan, de - más irányt vett. Már nem szeretném angolkertté varázsolni a kertet. Lesznek azért virágok, most is vannak, de csak a ház körül, a kert legelső részében. Virágokkal, dísznövényekkel ezek után is foglalkozom majd, de a földet, az életet adót, ősi rendeltetésére használjuk fel: zöldséget,  gyümölcsöt termesztünk és állatokat tartunk rajta.
Amióta megfogalmazódott bennem ez a változás, és főleg, amióta eszerint élek, furcsa érzés töltött el, amikor "nevén neveztem" a kertet, vagy amikor megnyitottam a blogot és a címére néztem: Rózsa-kert - Szövetségben Földanyával.
A Rózsa-kert elnevezés valóban kitűnően illet volna az angolkertre, amit eredetileg elképzeltem. És a miértje is megvolt a névválasztásnak: a "kiirthatatlan" rózsabokor, amit azóta szaporítanom is sikerült. Tökéletes név egy tökéletes kertnek.

A mi kertünk azonban korántsem tökéletes. Dimbes-dombos, göröngyös, itt egy zöldségesrész, ott egy másik, amott egy harmadik, hátul, a kerítés mellett egy házilag összetákolt komposztáló, a kert közepén egy készülő tyúk-, fürj-, nyúl- és kecskeól, és már megvan a terv a következő ólra, még több kecskének, két-három birkának. A mi kertünk nem Rózsa-kert, nem kert. De nem is tanya, major vagy farm. Sokkal inkább egy parasztudvar, de még találóbb kifejezés rá a 'SZER'. 

Ősi szavunk, a 'SZER' jelentése

'Szer' szavunk több jelentéssel is bír (erről bővebben itt olvashattok), de én most csak arról a jelentéséről fogok írni, amely miatt ezt az elnevezést választottuk családilag (Apukám fejéből pattant ki az ötlet, de már én is gondolkoztam rajta korábban) az otthonunknak.

Szer = "sor, házsor, falurész, közös származású embercsoport (nagycsalád, nemzetség, had) településhelye, összetartozó házcsoport főnévből ered." (Forrás: Szilágyság)
Szer = "5–10 házból álló kis, domboldali vagy dombháti település. Átmenet a → szórványtelepülés és a → halmazfalu között. Eredetileg valószínűleg minden szer helyén egy család lakóháza és gazdasági udvara állt a körülötte irtott föld egyik pontján. Később a család szaporodásával újabb házak épületek az első mellé és a telep nagyobbodott. (...) Egy-egy szeren még a 20. sz.-ban is nagyrészt rokonok laktak." (Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

(Mi is tervezzük két ház építését a meglévő mellé. Egy-egy házikót kapnának a húgom gyerekei és az én lányaim. Ha megvalósul a tervünk, a mi 'szer'-ünk is "közös származású embercsoport településhelye" lesz - kicsiben. :))

Változások 

Fentiek tükrében úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk az otthonunk nevét - és ezzel együtt a blogét is - egy olyan névre, amelyben "első ránézésre" is tükröződni látjuk a kis gazdaságunkat, a családunk otthonát. Olyan nevet kerestünk, amely rövid, frappáns, mindenfajta "nagyzásoktól" mentes, mégis 'sokatmondó'. 
A kertünk tele van diófával - hatalmas, öreg fák, csemeték és magoncok formájában - a húgom és én egyébként is kötődünk a diófákhoz (de ez egy külön történet), ezen kívül pedig a községünk is "diós" :), így a 'Diós' megnevezés eleve adott volt. És mivel a 'kert' helyett megfelelőbbnek, "beszédesebbnek" tartottuk a 'SZER' elnevezést, az otthonunk új neve Diós-szer lett. Rövid, egyszerű, találó, kifejező.

A blogleírás (Kertészkedés Rózsa-kert-módra, avagy saját kerti tapasztalatok az önfejűség jegyében. Jelszó Csak természetesen! Útirány: Nincs lehetetlen.) sem tükrözte már teljes egészében annak a blognak a szellemiségét, ami eredetileg kertészblognak indult, de mostanra több lett annál. A világ változik, ahogy az emberek is, én is, a blogom is. Változom, fejlődök, változtatok, fejlesztek. Egy év kellett ahhoz, hogy - a tervezgetésből a cselekvésbe való fokozatos átlépés során - nagyjából "beazonosítsam" mindazon "témaköröket", melyekkel a hátralevő életemben foglalkozni szeretnék, amelyeket alkalmazni kívánok az életemben, és amelyekről - minél szélesebb körökben - beszélni szeretnék. Ilyen például - az állattartás és a növénytermesztés mellett - az egészséges (vegyszermentes) életmódra való törekvés, valamint a környezet és Földanyánk védelme.

Hiszek a szavak erejében. Úgy érzem, hogy megtaláltuk a minden szempontból megfelelő nevet az otthonunknak, a későbbi gazdaságunknak. Ha pedig minden úgy sikerül, ahogy azt tervezem - és már miért ne sikerülne úgy :) - akkor a termékeim, portékáim :) is ezen a néven fognak futni.
Erről pedig a későbbiek folyamán egy külön "szóboncolgató" bejegyzést fogok írni. :)

Szilvafa magoncok

Rengeteg szilvafa magoncunk "termett" a kertben. Néhányuknak már egészen fa kinézete van. Kb. 15 ehhez hasonló nagyságú csemeténk van:

Az ekkora, és ennél nagyobb magoncok pedig több százan vannak:

Nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni velük, sajnálnám hagyni őket az enyészetnek (ilyen sűrűn nem fognak megmaradni, fizikai képtelenség, hogy ilyen közel egymáshoz életben maradjanak, megnőjenek). Párat biztosan megtartok közülük, majd átültetgetem őket ide-oda. Ha minden igaz, be sem kell oltani őket, a szomszédban is van egy ilyen magról kelt szilvafa, nem foglalkoztak vele egyáltalán, és most mégis bőségesen terem, jó nagy szemű, édes szilvákat ad.

Arra gondoltam, hogy a felesleget elajándékozom/elcserélem. Ha valaki szeretne vinni belőlük, jelezze (tunderkertnaplo@gmail.com). Ha esetleg van másfajta, elszaporodott :) facsemetéje vagy dísznövénye akkor azt szívesen fogadom cserébe, de ha nincs, az sem baj. :)