2013. október 28., hétfő

Alakuló sziklakert, szépen növő rózsagyerek, álcázott sáska

Nehezen tudom elfogadni, hogy már öt órakor sötét van. Sajnos nem lettem kész a sziklakert építés mára betervezett munkálataival. Kiszedegettem az elfagyott virágokat a földből, a virágokból pedig a magokat (rengeteg dísznapraforgómagot tettem el, és megvannak tavaszra a kakastaréj- és körömvirágmagok is).
Kezelésbe vettem a kiskertet a kis kapával, és ástam hozzá még egy darabot. Holnapra maradt a "sziklák" begyűjtése és elrendezése, a földhordás és a zsályák, valamint a kövirózsák beültetése. Aztán majd még be kell szereznem a többi növényt is.
Úgy néz ki, hogy az ideültetett levendulám tönkrement, de azért visszavágtam, és beültettem őt egy cserépbe. Hátha... A két muskátlit kiszedtem, három lett belőle (az egyiket szét tudtam választani a tövénél), ezek is bekerültek egy-egy cserépbe. A nagyra nőtt virágok alatt találtam egy gyönyörű rózsagyereket is, róla teljesen megfeledkeztem. Az a szép az egészben, hogy külön locsolva sem volt, el is takarták a jó magas növények, mégis, ez a kis rózsa lett a legszebb az összes próbálkozásom közül.


Így néznek ki azok a kis rózsák, amikre odafigyeltem:

 

Végül pedig hadd meséljek a sáskáról, ugyanis az alábbi képen látható állatkának története van. :) 
Éppen a hajnalka maradványait (növényről van szó, nem kell megijedni :)) szedegettem le az ajtórácsról, alatta volt (illetve még mindig ott van) a rozmaring bokrom. Nézem, hogy ráesett a rozmaringra egy becsukódott virág a hajnalkáról. Leszedem, megpróbálom szétszedni, hátha vannak benne magok, amiket eltehetnék jövőre. "Hajnalka" megmozdul... Mariann sikít, "hajnalkát" eldob. Család röhög. Nem hajnalka volt, hanem ez a sáska, csak nem vettem észre a többi részét, a kétharmada (vagyis a vastagabbik része) meg pont úgy nézett ki, mint a hajnalkáim, amikor estére összecsukódnak. :)

2013. október 27., vasárnap

Sziklakert lesz ebből... :)

Ma elbúcsúztam néhány szilvafamagonctól. A legnagyobbakat - köztük a 150-160 centis kis fácskákat is - és néhány ifjabb magoncot elajándékoztam. Ezeknek a kis szilvafagyerekeknek a többsége a baromfiudvar területén nőtt. Mivel most már tényleg csak napok, esetleg hetek kérdése, és az első két kecske be is költözik az udvarba, úgy gondolom, a kicsi fáim sokkal nagyobb biztonságban lesznek az új helyükön. :) Remélem, sok örömet adnak majd az új gazdájuknak, és sok-sok finom szilvát teremnek majd. :) 
A magoncokért cserébe kaptam zsályákat és kövirózsákat. Nagyon-nagyon örülök az új szerzeményeimnek. Nagy örömömben el is határoztam, hogy egy kicsit megújítom az egyik kertrészt. Mivel a dísznapraforgók, a rézvirágok, az estikék és a hajnalkák egy része sajnos már rég elfagyott, felszabadult a kis kert a lépcső egyik oldalán, és ide én most egy sziklakertet fogok "építeni". A baromfiudvar kerítésének készítésekor "keletkezett" egy csomó föld, és rengeteg hatalmas sziklám van, amiket ásás közben a földből gyűjtöttem a húgommal, úgyhogy minden adott a terveim megvalósításához. Fűszer- és gyógynövényeket fogok a sziklakertbe ültetni, tehát a zsályák és a kövirózsák is odakerülnek. Alig várom a reggelt, hogy nekiláthassak a munkának. :)

Kecskeól építés - ereszcsatorna

Ma kiderült, hogy a legvékonyabb ereszcsatorna sem fér be a kerítés és az ól hátsó fala közé:






Így most a hátsó rész helyett az ól elejére lett felhelyezve a csatorna. Még egy toldalékot kell vennem, és akkor ki lesz vezetve a kerítésen kívülre, ahol egy jó nagy hordóba fog majd folyni az esővíz. :) A hátsó rész ügyében pedig most gyűjtöm az ötleteket. :) Ezt szerettem volna hamarabb letudni, mert amíg nincs kész, addig a hátsó fali deszkák sem kerülhetnek föl.

2013. október 24., csütörtök

Októberi teszek-veszek

Egy kicsit rendet raktam a kertben (nagyon nem tudok, amíg az ól nem készül el teljesen), és közben megtaláltam a piros rózsatő helyét is. A kertet kettéválasztó, új kerítés elé került. 


Meglehetősen szégyellem magam, mert már réges-rég el kellett volna ültetnem szegényt... Kínjában ki is hajtott becsomagolva, a nejlonban....


De az a lényeg, hogy már jó helyen van, ráadásul a piros tulipánhagymákat is mellé dugdostam. Meghagytam ott egy kis szilvafamagoncot is (a szilvafa alatt van a hely), és körberaktam kövekkel, tégladarabokkal a területet.


 Szép lesz majd tavasszal az a néhány piros tulipán, aztán majd később a piros rózsabokor is. :)


A korábban elültetett lila rózsatő már szépen "levélzik". :) 


A nyáron elkezdett rózsaszaporítási kísérlet alanyai láthatók az alábbi képen. Ők megmaradtak, meg még néhány társuk, de azok szabadföldben vannak. Kettőt átültetek egy cserépbe, és beviszem a házba, kettőt beteszek a kamrába teleltetés céljából, a legnagyobbat pedig elültetem kint. A kintiek gyökerét jól betakargatom majd falevelekkel és szalmával. Majd meglátjuk, hogy melyik módszer a leghatásosabb, így biztosan marad meg tavaszra egy-két tő.


Ez pedig egy fej kínai kel. :) És van ott még, ahonnan ez jött. :) Sajnos az egész hátsó zöldséges tele van gazzal, valószínűleg holnap neki is esek majd, mert azért van még ott tépősaláta, fehér retek, fekete retek és még egy pár zöldségféle.


A brokkoli elég hatalmasra nőtt a lépcső mellett:


Végül néhány kép az ólról és környékéről. Itt tartunk most:




2013. október 23., szerda

"Előszámvetés"

Ma volt egy kis időm gondolkodni :), úgyhogy csináltam egy rövid, előzetes számvetést arról, mi mindent csináltam, alkottam, teremtettem ebben az évben. 
Termesztettem zöldségeket, elég sokfélét, fűszer- és gyógynövényeket, virágokat ültettem, lekvárt főztem, zöldségeket, fűszer- és gyógynövényeket tettem el télire, belevágtam a fürjtartásba, és elkészült a baromfiudvar is (már csak az utolsó simítások vannak hátra), amely helyet ad majd a kecskéknek, tyúkoknak, kacsáknak, fürjeknek és nyulaknak.
A nulláról indultam tavaly augusztusban, a kertben - a gyümölcsfákon kívül - semmi sem volt, utoljára gyermekkoromban fogtam ásót a kezemben, és lekvárt sem főztem még soha, mégis, ha összevetem az eredményt azzal, amit terveztem, sajnos jóval alulmaradtam a saját magam támasztotta elvárásokkal szemben. De nem csüggedek. Nemsokára új év kezdődik, és én új tudásokkal, tapasztalatokkal felvértezve indulhatok el az úton, ismét. 
Egyvalamire azonban rájöttem (mondták is - a tapasztaltak, az "öregek" -  valamint a saját bőrömön is megtapasztaltam), és ez egy nagyon fontos dolog: 
Nem szabad a tervezgetés, álmodozás ingoványába beleragadni. Sok mindennel voltam úgy, hogy pontosan, tökéletesen akartam csinálni, napokig végeztem szabályos kutatómunkát egy-egy területen, aminek a következménye az lett, hogy az elméleti tudásom nőtt, viszont a megvalósítás elmaradt. Egyszerűen nem maradt rá idő. Ezen most változtatni fogok. Nem tervezek majd - nagyon :) - előre, mindig elvégzem az éppen aktuális feladatot, megvalósítom a maximum 1-2 napra előre kitűzött célt, és csak azután kezdek majd bele új dolgokba. Az elméleti részt pedig naplemente utánra hagyom. :)
Ennyi volt az "előszámvetés", a számvetést pedig meghagyom a hidegebb napokra, amikor kint kevesebb lesz a tennivaló. :) 

2013. október 14., hétfő

Mai feladványaink :)

Keresd a hibát! :)


Na, talán így, közelebbről jobban feltűnik... :) Az egyik tojó beletojt az etetőjükbe. :)


És jöjjön egy "kakukktojás". :) Ezt a fehér tojást ma tojta valamelyik leányzó. Eddig 119 tojás "született" nálunk, de ilyet még nem láttam. :)

2013. október 13., vasárnap

Őszülünk

Sok feladat volt mára (is), nem is sikerült mindennel végeznem, de azért nem panaszkodom, haladok a dolgokkal. Ebédre tojáslevest főztem - természetesen :) - fürjtojásból (20 tojást tettem bele, nyolcan voltunk rá - elég volt :)) a második fogás diós tészta volt. :) Ebéd után lekentem lenolajjal a deszkákat, már csak kettő maradt, ezek valahogy vizesek lettek, úgyhogy most szárítom őket. Szerintem holnap le tudom kenni ezt a maradék kettőt is. A kecskeól építés ma is haladt, felkerültek a hátsó deszkák az ól egyik felére (ezt elfelejtettem lefényképezni, majd legközelebb :)), és a kerítés is készült közben. 



A baromfiudvar a szilvafa mögül :)
Begyűjtöttem a lehullott körtét és diót, és volt egy pár összeszedni való alma is. Pár nappal ezelőtt hátramentem diót "verni". Ahogy szedegettem az öreg diófa alól a termést, arra gondoltam, hogy "dehogy verem én le a fáról". Majd mindig csak azokat a terméseket gyűjtöm be, amelyeket a fa önszántából ad nekem. Vagyis: megvárom, amíg lehull magától. Kicsit macerásabb így, főleg, hogy már megint rendetlen voltam, nem rendeztem a fa alatti részt, így most a levelek alatt kell kotorásznom, hogy minden lehullott diót megtaláljak, de én szeretem csinálni. Megnyugtat. :) És a fát sem bántom.
Ez a mennyiség csak a mai, folyamatosan szedjük, körülbelül 3-4-szer ennyi szárad már: 


A körtéből holnap vagy holnapután lekvárt főzök.


A gyerekek kigyűjtögették a magokat az egyik dísznapraforgó tányérjából. Még átválogatjuk, aztán megy a kamrába a többi begyűjtött mag mellé.


A kertünk elkezdett "őszülni", sárgulnak a levelek a fákon:


A szomszédba is megérkezett az ősz :)



Alma- vagy körtefamagonc :) - magától nőtt, még nem "jártam utána", hogy pontosan "ki" is "ő" :)

A kis meggyfa is készül a télre
 Azt hiszem, erre mondják, hogy vadregényes: 


Gombák az "egyes számú" öreg diófán: 



2013. október 12., szombat

Kecskeól építés - a kerítés

Hát(tal nem kezdünk mondatot, tudom), itt tart most az építkezés: 


A hátsó kertet leválasztottuk, így a kutya nem tud hátramenni a veteményeshez sem. A kerítés akácfaoszlopokból és vadhálóból készült. Egy dupla kapu kerül középre, a baromfiudvar kerítésére (az óllal szemben lévő részre) pedig egy kisebb "ajtó" lesz feltéve. Ezen kívül a baromfiudvar kerítésének azon része, amelyikkel a kutya közvetlenül tud érintkezni, duplán, sőt triplán meg lesz erősítve. Ide felkerül még egy "réteg", ami baromfiháló lesz, alulra pedig valami ásás-biztos megoldást fogok keresni. Később majd elmesélem, hogy miért e nagy óvintézkedés. Most még nehéz lenne róla beszélni.

2013. október 9., szerda

"Valami véget ért"

Nem is írok semmit. 

Ilyen volt: 


Ilyen lett:


A virágaim elfagytak, mi készülünk a télre.

2013. október 8., kedd

Kecskeól építés - nem számolom tovább, hányadik nap :)

Tegnap felkerültek a cserepek a tető másik oldalára is:



Ma másodszor is lelazúroztam a szerkezetet, holnap pedig lekenem lenolajjal a később hátsó falként szolgáló deszkákat. Azokat a deszkákat pedig, amelyeket már lekentem lenolajjal, lelazúrozom. Aztán holnapután lelazúrozom azokat is, amelyeket holnap fogok "lelenolajozni" :). Kezdem ám elveszíteni a fonalat. :)

Közben - hogy azért haladjunk is - készül a kerítés:



A műveleti terület:

:)

2013. október 2., szerda

Kis esti szüret

Állítólag éjszaka fagyni fog. Nálunk (Nógrád megye, "Börzsönyalja") amúgy is mindig "tízfokokkal" hidegebb van, mint például Pesten. Szóval, sírva bár, de leszedtem a paradicsomokat. Már úgysem értek volna be a helyükön, csak elpusztultak volna. 


Ezek mennek a kamrába, fel fogom őket akasztani, állítólag úgy szépen, lassan beérnek, lévén utóérő gyümölcsről (nem tévedés, a paradicsom gyümölcs, tessék csak utánanézni) van szó. A "szívemcsücske", háromméteres fürtös paradicsom tőről levagdostam néhány hajtást (lásd: lenti képen jobboldalon alul, a befőttesüvegben). Ezeket a kamrában, vízben tartva átteleltetem, és ha minden jól megy (= megered), tavasszal kiültethetem őket a kertbe. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy működik-e a dolog. 


Egy kicsit szomorú vagyok, mert rengeteg apró, zöld paradicsomot kellett kidobnom (én nem készítek semmit zöldparadicsomból). A virágokról - amivel a paradicsomtövek tele voltak - meg már nem is beszélek. 
Lett egy pár patisszon is, és leszedtem a legnagyobb cukkinit. A többi még nagyon pici. Vagy tudnak még legalább egy icipicit nőni, vagy nem. Sajnos szerintem utóbbi esélyesebb. A cukkini és patisszon töveken is van egy rakat virág... Kár, hogy nem volt hosszabb a nyár. Metélőpetrezselymet is vágtam, megszárítom, elteszem télire.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...