Munka után édes a pihenés kerti munka. Még a fizikai fáradtságról is képes vagyok megfeledkezni, ha elkezdek "kapirgálni". Ma vetettem egy kis tépősalátát. Mer' az kell. Minden mennyiségben.
Így néz ki most a bejárat jobboldala (szemből nézve a bal), de már készül a másik oldal is. Megint szeretem-bejárat lesz. Vagyis már az is.
Így néz ki most a bejárat jobboldala (szemből nézve a bal), de már készül a másik oldal is. Megint szeretem-bejárat lesz. Vagyis már az is.
A fűszerescserepemben alakulnak a dolgok, a törpe bazsalikomot és a borsikafüvet nemsokára szüretelhetem, a metélőpetrezselyem növekszik, egyedül a zöld menta maradt el egy kicsit a fejlődésben, amit nem is csodálok, hiszen egy méretes porcsin nőtt ki a térfelén - hogy honnan, azt nem tudom...
Az a nagy helyzet, hogy én ilyen szabályokkal szembemenős fajta vagyok, úgyhogy igen, így július végéhez közeledvén vetettem "apróparadicsom" és cseresznyepaprika magokat. Meg bimbóskelt is, mert azt egész télen lehet szüretelni. Hogy mi lesz belőlük, nem tudom, de majd beszámolok az eredményről. Sokszor csináltam már ilyet kertügyileg, hogy nem tartottam be a "szabályokat", és az esetek többségében arcra esés esete forgott fent, de akkor is meg kell próbálnom a benti zöldségtermesztést (gondolok itt most az "apróparira", meg a cseresznyepaprikára). Úgyhogy amíg bírják, kint lesznek, utána pedig irány a konyha meg a lámpa.
Kedvencem, a bazsalikom - virágzik:
A szabadföldi paradicsomok, ha lassan is, de beérték a cserepeseket. Elég sok virág van rajtuk, és végre teremni is elkezdtek:
Ééés... Van már paprikánk!
Cukkini - volt egy kis szünet (ilyen sem volt még...), de már jön az utánpótlás:
A legszebbet a végére hagytam. Szeretem a muskátlit. Is.
