2014. augusztus 10., vasárnap

Kecske: emésztési problémák - a felfúvódás

Cilike nem éppen szívünk csücske. Én például - és most finoman fogok fogalmazni - nagyon nem kedvelem őt, a természete miatt: folyton verekszik, nem engedi a másik két kecskét enni, és az utóbbi időben már az embert is öklelgeti. Ma azonban egy kicsit közelebb került a szívemhez ez a bitang nőszemély. Cilike ugyanis felfúvódott, méghozzá nagyon. Sőt, nagyon-nagyon. Nem csak, hogy látványos volt ez az állapot (hatalmasra puffadt has - mintha ikreket várna - a baloldalon szemmel láthatólag nagyobb a puffadás /itt helyezkedik el az állat bendője/), de - és ez volt a legaggasztóbb az egészben - Cili legelni sem volt hajlandó, ami arra engedett következtetni, hogy ennek aztán a fele sem tréfa. Cili és a "nem legelés" - ilyen nincs. 


Egyszer javítottam (szerkesztettem, korrektúráztam) egy kecsketartásról szóló írást, emlékeztem rá, hogy szó volt benne a kecskebetegségekről is, hát gyorsan megkerestem a dokumentumot. Találtam is benne egy "házi praktikát" felfúvódás esetére: bor, pálinka, víz, cukor és élesztő keverékét javasolja megitatni az állattal. Nem írok arányokat, szándékosan. Ezután még több weboldalt felkerestem, ahol szó esett e problémáról, és mivel több helyen javasolták az ilyen és ehhez hasonló "gyógymódot" (élesztő mindegyikben szerepelt), ráadásul az utolsó ajánlás egy állatorvostól származott (aki tiszta rozé és élesztő keverékét javasolta), így a húgom felsétált a kisboltba rozéért és élesztőért.
Én ezalatt masszíroztam a Cili hasát, amit ő, meglepő módon, eltűrt, sőt, szemmel láthatóan még hálás is volt érte. A kecskebendő masszázs közben volt alkalmam gondolkodni, sehogy sem hagyott nyugodni ez az élesztős dolog. Az élesztő erjedése közben gáz képződik, aminek ugyan elvileg tényleg böfögésre kellene késztetnie az állatot, de ha a szerencsétlen állatnak pont ez a baja, hogy nem jön ki, aminek ki kell jönnie... Szóval, jól van ez így? Élesztőt adni a felfúvódott kecskének? Úgy döntöttem, hogy nem, ez így semmiképpen sincs jól, és mivel egy ilyen felfúvódás akár végzetes is lehet a kecske (és más kérődző állatok) számára, kihívtam az állatorvost. A "kecskés állatorvosunkat" hívtam, akiről egyszer már meséltem. Ő majd' ötven éve kecskézik is, "mellesleg", úgyhogy duplán kompetens az ügyben.
Az állatorvos megerősítette, hogy "Isten ments az élesztőt ilyen esetben", adott a Cilinek három injekciót (kettőt izomba, egyet bőr alá), és azt mondta, hogy másfél óra múlva túl lesz a dolgon; kapjon enni azt, amit szokott, rendesen, hogy beinduljon az emésztés. Amikor legközelebb jön, hoz majd nekünk Atympan oldatot, amit ilyenkor alkalmazni lehet, és ami az esetek 95%-ban gyors javulást hoz állatorvosi beavatkozás nélkül is. Atympan-nak minden kérődző állatot tartó gazdánál kell lennie otthon. 
Az orvos látogatásától számított másfél óra múlva Cili még mindig csak állt, leszegett, az ól falának támasztott fejjel, hatalmas hassal. Újabb félóra múlva elkezdett mászkálni, a hasa is apadt valamennyit, és ami a legfőbb, amit abszolút a javulás jeleként könyveltem el: elkezdett enni. Először csak szalmát szálazgatott, aztán nekiállt rendesen enni. A Borit és a Juniort ugyan még nem zavarta el maga mellől úgy, ahogy az normális esetben lenni szokott, de evett és ásítozott. Utóbbi talán a kimerítő fájdalom múlása miatt érzett megkönnyebbülés jele lehet; annak idején, szülés után is végigásítozta a napot. :) 
Este még többször ránézünk majd. Remélem, hamar rendbe jön a nyanya.
Kezdő kecsketartóknak pedig azt javaslom, hogy ha felfúvódást tapasztalnak az állatoknál, minél hamarabb hívjanak állatorvost. Van ugyanis a felfúvódásnak olyan "típusa" is, amely órákon belül végez az állattal: a bendőben felhalmozódott gáz pillanatok alatt összenyomja a tüdőt, az állat pedig megfullad. 




Bori és Junior csak néznek, nem igazán értik, miért ilyen nyugodt és csendes a Cili. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...