...és után:
Cili is szeretett volna csatlakozni Borihoz, de ő egyelőre házhoz szállítással kapja a finomságokat. Nemsokára ő is kimehet majd, a gyerekkel együtt.
Junior szeret a "magasban" lenni...
...no, meg jókat enni:
Nyúlállományunk kétharmada:
A fehér nyuszi, Bolyhos, ma este egy kicsit rám ijesztett. A barna és a szürke már a helyükön voltak, Bolyhost azonban nem találtam sehol. Megnéztem a szekrény alatt, mellett, fölött :), még a szekrényben is, de a nyúl sehol. Becsuktam a többieket és átmentem a kecskeudvarba, hátha átszökött, de ott sem találtam. Végigjártam a kertet is: szerencsére a szél sem rebbent, és hatalmas a gaz :), így - mivel fűmozgást sehol nem tapasztaltam - könnyen megállapítottam, hogy bizony a nyúl a kertben sincs. Arra gondoltam, talán átszökött valamelyik szomszédba, vagy ami még rosszabb, elvitte valami állat. Bár utóbbinak azért lett volna nyoma, szerintem. Szomorúan visszaindultam a ház felé, és mit látok, amint nyúlék előtt visz el az utam? Bolyhos a szekrény alatt majszol egy fűszálat. Hogy hogy került oda - és főleg, hogy honnan - azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy amikor kerestem, nem volt a nyúludvarban. De a fő, hogy megkerült. :)
Ma elhoztuk a kölcsönlétrát, de mivel holnap rohangálós napom lesz, csak szerdán megyek a tetőre. :) Legalább lesz időm felkészülni. Lelkileg. :)
Csibeketrec takarítás volt még ma (többek között). Mivel - sajnos már - nincsenek sokan, nem is olyan vészes ez a művelet. Van még egy karanténos csibénk, aki viszont nagyon erős, eszik, iszik, fél lábon egyensúlyoz a kis szárnyaival és még ugrál is. Neki is lebénult a fél lába, viszont a szárnya nem, tehát nem a teljes oldala esett áldozatul ennek a kórságnak. Ez biztos annak köszönhető, hogy mindenfélével tömöm őket (apróra vágott csalán, Jolovitos víz, aszkorbinsav nagy dózisban, porrá tört tojáshéj stb). A kislibát viszont el kellett altatni. A karanténos csibét nem merem betenni a többiekhez, mert félek, hogy összetapossák. Nem tudom, hogy mi lesz vele, hogy fog élni fél lábbal; egyelőre csak annyit tudok tenni érte, hogy etetem, itatom, gyógyítgatom. Aztán majd meglátjuk.
Holnap jó hosszú napom lesz, ha marad erőm estére, majd beszámolok róla. :)
Nyuszik nagyon édesek :)
VálaszTörlésEzt az én macsekom is gyakran előadja, sőt, már a kutyám is eltanulta. Odanézek - nincs ott, de ha egy pillanatra elfordulok, majd vissza - újra ott van. Rejtély. Szemfényvesztők bundában. Én is próbálom eltanulni tőlük, de egyelőre nem megy. Junior egyre édesebb, ha ez egyáltalán lehetséges. Az a magasban pihengetős képe - jaj!
VálaszTörlésEz tényleg hihetetlen, amit ez a nyúl művelt, ugyanis egy kis területről van szó, ami teljesen átlátható, és csak egy szekrény van ott, ytong téglákra téve. Tényleg megnéztem mindenhol, és tényleg nem volt sehol. :)
TörlésAmi pedig Juniort illeti... Tervezem, hogy videóra is veszem a gyereket. Azt látni kell, ahogy bolondozik, ugrabugrál összevissza, próbálja felöklelni a két felnőtt kecskét a kis szarvkezdeményeivel, kergeti a tyúkokat, és a többi és a többi. :)