2013. június 30., vasárnap

Szálas- és szárazvirág-dilemma

Elkezdtek virágozni a levenduláim. Úgy tűnik, hogy mindkét tő fehér színű. Sürgősen be kell szereznem lilákat is. Ugyan vetettem el magokat, de még semmi eredmény, még csak ki sem kukucskálnak a föld alól. Pedig jó pár napra betettem őket a hűtőszekrénybe, mielőtt cserepekbe kerültek volna. Lehetséges, hogy jobban járok, ha veszek még egy pár "kész" tövet.


Alapvetően nem szeretem a szálas virágokat (vázában). Nem szeretem nézni a lassú haldoklásukat. Nem tudok bennük gyönyörködni, szomorúvá tesznek. Amióta azonban a kertészkedés az életem része lett, és a természetben, a természettel élek, egy kicsit másképp látom a dolgokat. A szálas virágokat továbbra sem szeretem (csak a természetben), de például a rózsabokrom egy-egy szál virágát én is vízbe tettem. A bokrot meg kellett metszenem, mert a virágok elnyíltak, és elvették a tápanyagot a bokor többi részétől, na meg persze szerettem volna, ha idén még egyszer virágba borul.  Maga a növény, a rózsabokor életben maradt, csak a részeit vágtam le, így majdnem nyugodt szívvel gyönyörködtem a rózsaszálakban, amíg még tudtam. Végül is, a fa bútoraink is gyökereztek valaha, valahol... A természetes alapanyagok használatának híve vagyok, az élet minden területén. Talán nyugodt szívvel használhatom díszítésre is a növényeim egy-egy részét... Most magamat próbálom nyugtatni, mert igenis, a levenduláim virágait le fogom szedni, és meg fogom szárítani. Pedig a száraz virágot sem szeretem. A halált juttatja az eszembe. De talán, ha másképp fogom fel, tudok majd bennük gyönyörködni: a növény maga ott marad a helyén, élve, a virágokat pedig amúgy is el kellene távolítani, hogy tavasszal újra kihajtson. 

Villámjelentés: terjeszkedő zöldségeskert

"Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!" (Theodore Roosevelt)

Fenti idézet a mai napon bekerült a kedvenc idézeteim közé.

Készül a hátsó zöldséges, egy kis részt már el is kerítettem. Léccel, faággal, botokkal, spárgával - azzal, amim volt. :) 


Ide holnap beültetek néhány brokkoli-, karalábé- és bimbóskelpalántát.
Holnap még legalább egy ugyanekkora rész kész lesz, holnaputánra pedig egy egész kiskertnyi hely lesz a még várakozó palántáknak és a július-augusztusban vetendő magoknak.

Létszámellenőrzés

Tegnap létszámellenőrzést tartottam gyümölcsfaügyileg. A következő eredményre jutottam:

4 diófa (3 hatalmas, 1 kisebb)
2 diófacsemete (magától kelt ki)
9 bodzabokor
2 bodzafa
5 szilvafa
23 szilvafacsemete (maguktól keltek ki az egyik szilvafa előtt-alatt)
9 fenyő (én úgy emlékeztem, 11 van)
1 almafa
2 körtefa
1 meggyfa (fiatal, Apukám által ültetve)
1 cseresznyefa (szintén fiatal, szintén Apukám ültetése)
1 őszibarackfa (fiatal, Apukám ültetése)
1 sárgabarackfa (fiatal, gondatlanságból elkövetett gyümölcsfaölés áldozata lett)

A 23 szilvafacsemetét tegnap fedeztem fel. Pontosabban létezésükről eddig is tudtam, csak éppen azt hittem, hogy valamiféle gazról van szó. Csodálkoztam is, hogy miért nem vágták ki őket (bezzeg a barackfánk...). Aztán, amikor jobban megvizsgáltam őket, láttam, hogy ugyanolyan a levelük, mint a felettük lombosodó nagy szilvafának. A hasonlóságukat és a pozíciójukat figyelembe véve hamar összeállt a kép. :) 

Szilvafacsemete:


Kis szilvafacsemeték a nagy szilvafa előtt:

"Ez történt a héten"

A kert megszabadult a (két)méteres gaztól. Két nap alatt sikerült a "kaszásembernek" befejeztetnie a munkát. Két emberét hozta, benzines fűkaszával dolgoztak. Mivel éppen ápolónőt játszottam (a családunk átment egy borzasztó vírusos betegségen, csak a húgom és én úsztuk meg - hála Istennek, így volt aki talpon maradt, és ápolta a betegeket), nem értem rá foglalkozni a kerttel. Így azt is csak tegnap vettem észre, hogy ezek a derék munkásemberek kivágták az Apukám által kb. 3-4 éve ültetett kis sárgabarackfát is, ami tele volt gyümölccsel. Nem tudom, hogy sikerült ezt összehozni nekik. Mondjuk a kasza erős, a fácska pedig még gyönge lábakon, akarom mondani törzsön állt... De azt még mindig nem tudom felfogni, hogy egy barackfát, tele terméssel, hogy a csudába nem lehet megkülönböztetni a gaztól... Ami még jobban felbosszantott, az az volt, hogy a kivágott fácska be volt dugva a lekaszált fű alá. (Ezt most inkább nem kommentálom. Fő az egyenesség...) Tegnap elkezdtem összegereblyézni a füvet-gazt, akkor találtam rá. Megsirattuk.
Azért hátraszaladtam megnézni a remekművet, amikor készen lettek akkor is, de a föntebb említett okok miatt nem volt sem erőm, sem energiám pontról-pontra ellenőrizni a munkát. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha valami természeti csapás tarolt volna a kertben. Szomorú voltam, ahogy láttam a gyönyörű vadvirágokat, vadbokrokat kidőlve, lekaszálva haldokolni. (És ekkor még nem is volt tudomásom a meggyilkolt sárgabarackfáról...)


És még szomorúbb lettem, amikor a sok kis állatkára - rovarokra, puhatestűekre - gondoltam, akiknek a felszámolt "dzsumbuj" az otthont jelentette. Eddig is tudtam, hogy több, mint sok éti csigánk van, de a kaszabolás után ráeszméltem, hogy a "több, mint sok" kifejezés ezt a létszámot nem igazán tükrözi hűen. Mit nem adtam volna két szárnyért, amikor mentem hátra a kertbe a lekaszált növényeken... Próbáltam a lehető legóvatosabban lépkedni, de még így is recsegett-ropogott a lábam alatt... minden.

Így nézett ki a kert a rendbetétel előtt:



...és így néz ki most:


Holnapra tervezem, hogy befejezem a gereblyézést. A húgom tegnap elkezdte kiásni a helyet az őszi zöldségeknek. Haladunk.

2013. június 25., kedd

Gyorsjelentés

Alakul a "kiszöldséges", sajnos gazügyileg is. Utóbbi problémát lassan orvosolnom kell. Paradicsom, kétféle paprika, amerikai barna tépősaláta, bazsalikom, valamint két-két fészek cukkini és patisszon van benne:


Néhány tő bazsalikom a "kiszöldséges" közepén:


Amerikai barna tépősaláták két sor paprika között:


Pontosan két hét alatt ekkora lett a magról ültetett cukkini:


...és két hét alatt ekkorát nőtt a szintén magról ültetett patisszon:
 

2013. június 23., vasárnap

Felvágott helyett: májkrém házilag

Hozzávalók

1 kg csirkemáj
1 fej vöröshagyma
4 db tojás
1 nagy pohár tejföl
1 evőkanál mustár
zsír vagy olaj a sütéshez

őrölt fehérbors
pirospaprika
majoranna

Elkészítés

A vöröshagymát apróra vágjuk, és serpenyőben, egy kevés olajon vagy zsíron megdinszteljük. Hozzáadjuk a májat, és alaposan átsütjük. Ha szükséges, sütés közben egy icipici olajat vagy zsírt még tehetünk hozzá, hogy minimális szaft maradjon a végén. Ha megsült a máj, villával összetörjük, majd hozzákeverünk 4 egész főtt tojást, amit előtte szintén összetörünk villával. Az így kapott masszához hozzáadunk 1 evőkanál mustárt, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, megszórjuk pirospaprikával, majorannával, hozzáadjuk a tejfölt, még egyszer jó alaposan átkeverjük, és kész is. Vajas vagy tejfölös dobozokba töltjük, és mehet a hűtőbe. Jó étvágyat kívánok!

Megjegyzés

Aki jobban szereti a teljesen krémes állagot, az le is darálhatja a májat és a tojást. Én jobban szeretem, ha van mit rágni rajta. :)
Fenti mennyiségű hozzávalókból cca. 1 kg májkrémet kapunk. Árban nagyjából ugyanannyira jön ki, mintha vennénk 1 kg olcsóbb (esetleg középkategóriás) szalámit. Előnye, hogy az általunk készített májkrém egészséges, és csak az van benne, amit mi beleteszünk.

2013. június 22., szombat

Képes ez + az (sok kép, kevés szöveg)

Az első paradicsom. Szerintem gyönyörű. :) 


Metélő petrezselyem. Ültettem szabadföldbe is, ez most a műanyagdobozos változat. 


Citromfűpalánták. Rengeteg van még rajtuk kívül. Lassan ültetés lesz. 


Bazsalikompalántából még több van, mint citromfűből. Én nagyon szeretem az illatát és az ízét is. Szabadfölbe is ültettem már,  a "minizöldségesben" lila bazsalikom is van a paradicsomok mellett. 


Ilyen szép nagy lett a cukkini 11 nap alatt (június 11-én vetettem el a magokat):


...és ilyen szép nagy lett a patisszon szintén 11 nap alatt:


Fenti zöldségeken és fűszernövényeken kívül van még a kertben (és/vagy ültetésre várva) többféle paprika, retek, brokkoli, bimbóskel, karalábé, kétféle tépősaláta, fejes saláta, kamilla, tárkony és orbáncfű. Legközelebb róluk adok majd hírt. :)

Kilenc nap alatt ez lett a beáztatott csalánból (lásd: jobb oldali kép). Készül a biopermet, holnap már használni is fogom. Hígítva, persze.


Növekedésre és/vagy virágzásra várva

Az alábbi virágokat - a rózsa és a levendula kivételével - mind magról ültettem. 

Az egyik "megeredt" rózsa. Ő már biztosan megmarad, mert jön rajta az új hajtás (és még három ilyen "megmarad-tő" van - a 10-ből). Nagyon örülök neki. :)


Porcsinrózsa-gyerekek:


Kakastaréj:


Dísznapraforgó (kb. 1,5 méter magas lesz):


Hajnalka:


Dália:


Estike (lassan virágozni fog):


Körömvirágból is rengeteg van, a kis sziklakertbe is ültettem párat, és még várakoznak palánták ültetésre is):


Körömvirágpalánták ültetésre várva:


Grenadin szegfű:


Rézvirág:


Az egyik levendulám. Nem ilyen színű, csak érdekesen süti a Nap. :)


Dísznapraforgó - egy kicsit másképp:


A bemutatott virágokon kívül van még a kertben muskátli, petúnia, encián, tölgylevelű hortenzia, jázmin, hibiszkusz és őszirózsa. Alkalomadtán őket is bemutatom majd.

Boldogság

Boldogság van, méghozzá a köbön. Nem is. Inkább a negyediken, vagy az ötödiken. :) Szerdán jön a kaszás. Nem kell megijedni, csak a "kaszásembert" várjuk az elektromos fűkaszájával, aki végre megszabadítja Rózsa-kertet ettől:


Nekem tulajdonképpen tetszik, a permakultúrás gazdálkodás pedig kifejezetten úgy "tanítja", hogy a kert leghátsó részét érintetlenül kell hagyni (például, hogy madarak fészkelhessenek bele stb.), de azért ez már túlzás. :) Itt hever parlagon ez a hatalmas kert... Le akartam kaszálni, de a házzal kapott kasza életlen, ráadásul el van törve. De most - pontosabban szerdán - megoldódik a dolog, én pedig már tervezgetem, hogy mit, hova. Jövő hét szerdától komoly testedzés vár rám. Gereblyézni fogok, ásni, kapálni és hasonló "finomságokat" művelni. Alig várom már. A kert baloldalán lesz az állatos-zöldséges rész (tyúkól, zöldségeskert), középen lesz egy út, ami legelölről, a háztól fog indulni. Az út másik oldalán, vagyis jobboldalon pedig romantikus angolkert-szerű díszkertet szeretnék kialakítani sziklakertekkel, padokkal, kis zugokkal, valamint fűszer- és gyógynövény kertecskékkel. Nagyon várom már, hogy elkezdhessem a munkát. :)

2013. június 21., péntek

Hangyainvázió alatt

Ma délután katasztrófafilmbe illő élményben volt részünk. A húgom beszólt a kertből nagyon halk, vészjósló hangon, hogy ugyan, fáradjak már kifele. Sejtettem, hogy valami nem stimmel, mert a húgom a "ne ijedj meg, de nagy gáz van" hangján szólt hozzám. Kimentem. Mintha valami katasztrófafilmbe csöppentem volna, milliónyi vörös-, csak kicsivel kevesebb szárnyas-, és párszáz kisebb fajta hangyát láttam a lépcső alján, alakzatban menetelni a bejárati ajtónk felé. Egy részük a lépcső előtti járda alól jött fel (folyamatosan), a nagyobb csapat viszont (és inkább ez volt az, ami a húgom riadalmát okozta) hátulról, a kert végéből vonult felénk. Tudni kell, hogy elég nagy a telkünk, cca. 1300 nm, ráadásul hosszú és keskeny. A legvégén - tehát a háztól jó messze - néhány hónapja felfedeztünk egy kb. 1 méter magas vöröshangyavárat. Nekem tetszett, fényképezgettem a várat, a hangyákat, és időnként hátravonultam mozizni, néztem, hogyan sürög-forog az aprónép. A húgom kérte, hogy romboljuk le a várat, a hangyákat pedig likvidáljuk. Észérveket is felhozott, miszerint nem lesz ennek jó vége. Én, aki még a gazt is fájó szívvel és lelkiismeretfurdalástól gyötörve húzom ki a zöldségek közül, megnyugtattam a húgomat, mondván messze a ház, ne aggódjon, jól van itt a hangyaboly, ahol van, hadd éljenek szegények. Na, hát ma délután óta ezt egy icipicit azért másképp gondolom. Szóval, ott tartottunk, hogy a hangyák - mintha parancsot teljesítenének - megindultak felénk, nyilvánvaló volt, hogy a célpont a ház. Az első sokk után szalasztottam a tesómat ecetért, de meg sem vártam, hogy hat-e, elkezdtem slagolni az ellenséget, azonban az ecet-slag párosításnak nem igazán volt látható eredménye, a katonák rendületlenül jöttek befelé a házba. Nem is katasztrófafilmhez hasonlítanám, sokkal inkább volt ez horrorjelenet. A sikertelen, "ecet-slag" fedőnevű akció után előkerült egy flakon Mortein, amit a házzal együtt kaptunk. Lefújtuk őket, körbefújtam a lépcsőket, befújtam a küszöböt. Közben rájöttem, hogy nem tettem arrébb a vadiúj aszalómat, vagyis dobhatom ki a szárítás alá vont cseresznyeszárat, sőt, az ajtó mellett, műanyagdobozkákban nevelgetett, mostanra hatalmasra nőtt salátáimtól is meg kell válnom, ugyanezen okokból (nem szívesen ennék rovarirtós salátát). Mivel nem vagyok jó kémiából, imádkoztam, hogy ne robbanjon fel az ecetre fújt Mortein. A rovarirtó hatására néhányan elhaláloztak, főként azok, akik az élvonalban voltak, a többiek viszont megállíthatatlanul jöttek hátulról, a kert vége felől. Rajta vagyok egy levelezőlistán, a lista tagjaiban a közös a föld szeretete. Azaz főként önellátásra berendezkedett, vagy arra erősen törekvő emberek, családok szerepelnek rajta. Nem röstelltem villámgyorsan segítséget kérni a listán, gyorsanható, környezetkímélő megoldás után áhítozva. Nem szerettem volna arra ébredni, hogy szalagcím vagyok a reggeli újságokban. Jöttek is a jobbnál-jobb tanácsok, nem mondom, hogy feltétlenül környezetkímélőek voltak, de hát ugyebár, van egy határ, amikor az ember azt mondja, hogy "ezt nem lehet csinálni/eltűrni, csak most az egyszer..." Az egyik kedvencem lett a "Védőárok, bele gázolaj és tűz! Porral oltó legyen kéznél!" kezdetű és végű tanács. Egyből eszembe is jutott (azt hiszem, hogy a) MacGyver c. film, illetve sorozat, ahol szintén hangyainvázió esete forgott fenn, a szereplők hangyák ellen harcoltak, és a végén valami ilyesmi lett a dologból: árok, benzin, robbantás, tűz. Nem gondoltam volna, hogy egyszer akcióhős leszek... Egy másik listatag szerint a hangyák őslakosok, én betolakodó vagyok. Persze, nem csak ez a megállapítás érkezett segítség gyanánt, ez csak egy mellékes megjegyzés volt. Én sem vagyok híve a természet megbolygatásának, semmilyen formában (ezért is van még most is a kert végében a hangyaboly, sőt, egy másik, frissen felfedezett is, a kert közepén). De a délutáni támadás eléggé megijesztett, pedig egyáltalán nem vagyok ijedős fajta. Féltem, hogy elfoglalják a házat, ami viszont az enyém (értsd jól: az emberé). El kell ismernem, hogy a ház valóban... nyilván... az ő területükre épült annak idején, de hát valahol nekünk, embereknek is laknunk kell. Nem igaz? Azzal pedig, hogy betolakodó lennék, egyáltalán nem értek egyet, szerintem az ember is ugyanúgy része a természetnek, mint például a hangyák. Ebből adódóan helye is van benne. A segítségkérésemre érkezett válaszokban felmerült az is, hogy "talán eső lesz", azért jönnek. Tudom, hogy a hangyák előjönnek eső előtt, de nálunk ez annyira nem volt jellemző eddig. Tegnap is volt felhőszakadás, hangya meg egy szál se. Se előtte, se utána. Szerintem valami más lehet a dologban. Köztudott, hogy a hangyák előszeretettel építik az otthonukat törésvonalak mentén. Földrengés előtt egészen megkergülnek, előjönnek a bolyból, és összevissza rohangálnak (persze, a hangyák általában amúgy is összevissza rohangálnak). Nagyon remélem, hogy nem lesz földrengés megint, mert a múltkori nekem bőven elég volt. Még sok is. Nem szeretném még egyszer átélni. Az viszont tény, hogy találtunk még egy, kb. 70-80 cm magas hangyabolyt a hátsó bolyhoz képest ugyanazon a vonalon, a kert közepén, az egyik kis gyümölcsfa alatt... Lehet, hogy törésvonal...
Most úgy tűnik, hogy a Mortein-ecet páros mégis hatásos volt, persze lehet, hogy az időközben begyűjtött információk alapján alkalmazott só, fahéj és sütőpor együttes alkalmazása szakította meg a támadást. Legalábbis most úgy néz ki, hogy visszavonultak. Ha megint megindulnak, jön a benzin. Végső esetben pedig a robbantás.

A "birtok" képekben

Mivel eddig csak apró részleteket mutattam a "birtokról" (és most amúgy sem tudok kertezni a hőség miatt), mutatok nektek néhány fotót a kertről és a házról. (A képek többsége évekkel ezelőtt készült. Igaz, hogy csak 2012. augusztusában költöztünk be, az "idejárogatást" azonban már hat évvel ezelőtt megkezdtük. :) Az alább bemutatott fotók többségének minősége - finoman fogalmazva - nem a legjobb, a régebbi képek mobiltelefonnal készültek.)

A ház kívülről, nyáron: 

...és télen: 


Tavasz, nyár, ősz, tél: 





Van 9 db fenyőfánk. Így néznek ki nyáron: 


...és így télen:


 Ha megállok a kert (körülbelül) közepén, ilyen messze van a ház: 


A kertből nézve a napfelkelte (a fotót egy kicsit túlszerkesztettem, nekem így tetszik :)):


...és a naplemente: 


Szivárványt is tudunk csinálni: :)


...és hóembert is: :)


2013. január 15-én ekkora hó volt nálunk (volt ennél nagyobb is): 


Tavaly nagyon szép karácsonyunk volt, korán elkezdtünk készülni az ünnepekre: 


A konyha-étkező-dolgozó egy kis részlete ünnepi díszben: 


Ízisz kutyánk (családnak, haveroknak csak Ízi, Ízike, Gizike :)) télen-nyáron élvezi a kertet, főleg, ha akad elég kipukkasztgatni való labda. Esetleg bot (a botot nem pukkasztgatja ki). Vagy kő (ez utóbbiért meg szoktam szidni, saját fogai épségének érdekében). Tulajdonképpen mindegy neki, csak lehessen loholni utána. :) Ízisz egyébként a veteményesem réme, szóval veszélyes egy jószág (minden szempontból :)).


Őszi munkálatok a kertben, tavaly. A képen mindenkori lelkes segítőm, Kitti, a kisebbik lányom:


Hát, egyelőre ennyit tudok mutatni az én kis Rózsa-kertemből, a mi kis Rózsa-kertünkből. A következőkben már a "birtok" fejlődéséről szeretnék számot adni. :) Drukkoljatok! :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...