2016. augusztus 15., hétfő

Az a paraszti vérem...

A döntés megszületett: visszatérek a gazdálkodó életmódhoz. És igen, mondtam olyat - nem is egyszer - hogy "soha többet kecskét", de fogjuk fel a dolgot a "soha ne mondd, hogy soha" szólás helyénvalóságának szemléltetéseként. Hogy miről beszélek? Hát arról, hogy nemcsak, hogy új életre keltem Diós-Szert, de a kecsketartás is a terveim között szerepel. 

Hiába, no! A vér nem válik vízzé. És bár felmenőim között többféle nemzetiségű és rangú egyed megtalálható, úgy tűnik, én anyai nagyapám vonalát viszem tovább, aki az alföldi tanyavilágból származik, és aki mellesleg az egyetlen élő felmenőm. Később majd még mesélek róla. Van mit. 

Nem szeretnék túl sokat elárulni a terveimről, mert az a biztos, ami már van, de azért címszavakban leírom, mi vár Diós-Szerre a közeljövőben: őszi szántás (kb. 1100 nm), téglaól építése, faól és baromfiudvar rendbehozatala, birkák, kecskék, tyúkok, kakas, indiai futókacsák, fürjek. És ez még csak a kezdet. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...