A 2020-as "kerti év" is a "jobb későn, mint soha"-elvet követve kezdődött nálunk, június elején...
A bejárat két oldalán elhelyezkedő minikerttel kezdtük (bal felső és jobb felső kép), aztán a régi kecske-tyúk-nyúludvar került sorra (bal alsó kép) - a föld minősége itt fantasztikus, olyan élővilág van benne, hogy csak ámulok és bámulok.
Nos, hát igen, fent nevezett hely (is) eléggé elhanyagolódott (van ilyen szó egyáltalán?) az utóbbi időben, az alábbi montázson ez remekül látszik is.
De minden rosszban van valami jó, ugyebár, az állati trágya és a "pihentetés" meghozta a gyümölcsét: a kiváló földminőséget, ami szintén meghozza majd a gyümölcsét, pontosabban zöldségét, merthogy ide kerülnek hamarosan a másodvetésre alkalmas zöldségfajták.
Beszereztem három örökzöld bokorgyereket is (bal felső kép), úgy tervezem, hogy egy ideig a bejárat előtti részt fogják díszíteni (télen is - hurrá!), majd aztán, amikor már nem férünk tőlük, mehetnek a kerítés mellé, szabadföldbe. Ez persze még évek kérdése. Egy paradicsompalántának épp nem volt szabad helye, így ő cserepes lett, a tövébe salátamagokat vetettem.
A bejárattal szembeni baloldalra kerültek a paradicsompalánták - "sima reggelizni való", sárga és piros koktél és van egy törpe koktélparadicsomunk is, cserépben. Ide vetettük a tépősalátát, a madársalátát, került a földbe három tő bazsalikom, és nem is én lennék, ha nem keveredett volna a saláták közé is egy-egy zöld, illetve lila bazsalikom mag formájában. Ők, ha lassan is, de azért növögetnek. Sikeresen elföldeltem egy padlizsánpalántát a paradicsomok elé, aztán persze utánanéztem, és rájöttem, hogy ez annyira nem volt jó ötlet (nem kifejezetten jó "szomszédok"), de ez most már - lesz, ami lesz - így marad.
A bejárattal szembeni jobboldalon padlizsán (bal felső kép), cukkini (jobb felső kép), tépősaláta (bal alsó kép) és jégsaláta kapott helyet. A jobb alsó képen madársaláta látható, de ez a bejárat másik oldalán van - ügyesen montázsoltam, na. Tök logikus. :)
Van három szép bársonyvirágom, virágozni mondjuk nem akarnak - talán ők is a "jobb későn, mint soha"-elvet vallják, akárcsak én, ugyebár. :)
És hát a kedvenceim, a "szerelmeim", a bazsalikomok... (A bal alsó képen borsikafű van, ez ne tévesszen meg senkit - megint megfontolt logikai alapokra helyeztem a képszerkesztést. :))
A bazsalikomgyerekeket azóta már elkezdtem cserepekbe ültetgetni, de van még mit "szétdobálni", talán hétvégén erre is jut majd idő.
A cserepes parik - törpe koktél és "sima, reggeliznivaló", tövében egy kis salival:
Nos, hátul a kert... Erről inkább nem szeretnék beszélni. Nemrég lenyírattam a füvet gazt az egész telken, de mondanom sem kell, kezdünk megint "dzsungulni"...
Ez meg itt egy pókbölcsöde (bal alsó kép) és egy hangyavár (jobb alsó kép):
A meggyfa igazán tudja a dolgát, jó sok meggyet leszedtünk már, és van ott még, ahonnan ez jött. A bal alsó képet muszáj volt idebiggyesztenem - hát, igen... "szereti a tik a meggyet". Jó, nem tik, de madár.
Cseresznye is termett, egész szépen. A fotón nem látszik, de jó magasra kellett mászni érte:
Meggy és cseresznye...
...és ami készült belőle - cseresznyés piskóta és...
...meggyes piskóta:
A kert leghátsó része igazán madár- és rovarbarát. Bevallom őszintén, hogy nagyon régen jártam itt, olyannyira, hogy a bal felső, a jobb felső és a bal alsó képen szereplő fák látványa eléggé ledöbbentett. Ha találkoztam is velük korábban, az talán még pártízcentis "korukban" történhetett...
Ja, és lett az első kertben egy vadgesztenye-csemeténk. Örülök neki.
Körte idén is lesz, jó sok. Szerintem pálinka lesz belőle:
Néhány évvel ezelőtt lett egy kis facsemete a körtefa előtt (baloldali kép). Meg voltam róla győződve, hogy körte. Hát, nem. Idén hozott először termést - almát. Mondjuk, a körtefa mögött almafa van, úgyhogy nem egy X-aktás ügy, hát így sikerült, itt sikerült.
A nagylányom almafáján (jobboldali kép), amit a tizennyolcadik szülinapjára kapott és a tizenkilencediken ültettünk el (tudom, tudom... lusta dög vagyok), rengeteg a termés. A nagylányom most múlt huszonnégy. Hogy repül az idő...
2014. áprilisában elcseréltem a szomszédainkkal pár citromfűtövet két mogyoróbokor-tőre (azt hiszem, így mondják). Nos, szegényeknek elég kalandos életük volt eddig, szerintem vagy kétszer le is lettek nyírva fűnyírás alkalmával, de nem adták fel, szép magas bokorrá nőttek mindketten. Na jó, a bokor szó itt egy kicsit túlzás, de az is csoda, hogy még élnek, szóval azért ez mégis csak valamiféle sikertörténet, vagy mi. A képen egyikük látható, pontosabban egyiküknek a részlete, mivel előtte most épp mindenféle lom van, azzal viszont nem akarok dicsekedni. Na.
Szóval, elkezdődött a kerti szezon nálunk (jó reggelt!), és mivel ugye, újfent kicsit későn kezdtem neki a dolgoknak, ezért idén ki fogok próbálni egy-két dolgot, hogy minél hosszabbra nyújtsam a termőidőszakot.
