2014. szeptember 27., szombat

Okos kiscsibék

Reméltem, hogy ma este már betalálnak a kiscsibék az új helyükre. Így is lett. Mire mentem etetni a nyulakat, már mind a hárman anyuci szárnya alatt kuporogtak, a kutyaházban: 


Éjszakára és esőben ugyanúgy ponyvázom nekik a helyet, így aztán biztosan nem áznak be, és még szigetel is: 


Az ajtó elé - ajtó gyanánt - egy zöldségesrekeszt teszek, így a szellőzés is megoldott:


Az utolsó előtti paprikadarabok; a jobboldalon a magról ültetett fűszerpaprikáim láthatók. Sajnos ebből nem lett/lesz sok, a vásárolt palánták viszont szépen teremtek. Na, majd jövőre. :) 

Csibelak és nyúlgyerekek

Sikerült beszereznem egy nagyon jó kis kutyaházat a csibéknek. :)


A teteje felhajtható, így könnyen tudom takarítani:




A csibék átköltöztetése előtt ki kellett lakoltatnom a régi bérlőt. Vajon a futárszolgálat tudta, hogy élő állatot is szállított? :) :) :) 



Ancsi lányommal kipakoltuk a csibeudvart, így most már azért valamennyivel rendezettebb a környezet:


Most már csak a nyulaknak kell szereznem egy rendes ketrecet.


A kotlósnak nagyon tetszik az új hálóhely, a tetejéről figyeli a csibéket:


Az első esti bemenetellel volt egy kis gond; a kotlós egy idő után rájött, hogy mire való az új "doboz", szépen be is sétált az ajtaján, befészkelte magát a szalmába, és berregő-morgó hangon hívta be a csibéket. A csibék viszont nem értették az új helyzetet, nem kis erőfeszítésbe és nem kevés időbe tellett őket a helyükre terelni. Óvatosnak kellett lennünk, az anyjuk miatt. A tesóm odafogott egy cserepet az ól ajtajához, miközben próbáltuk megfogni a csibéket. Ők persze nagy visongva rohangásztak körbe-körbe, a kotlós, hallva a kinti hangokat, bent őrjöngött, mindenáron ki akart jönni. Kiengedtük a tyúkot, hátha bemennek majd utána a gyerekek is, arra viszont nem számítottunk, hogy akkor inkább kint tereli maga alá a gyerekeket. Végül odatettünk egy rekeszt az ajtó elé, és "megkergettük" a kotlóst, aki beszaladt a házba, a csibék pedig fel a rekeszre, onnan pedig az anyjuk után a házba. Nem volt egyszerű művelet, remélem, ma este már maguktól is betalálnak. 



Nagyot nőttek a kis nyuszik; ahhoz képest, hogy 3 hét 3 naposak (szeptember 3-án születtek), szerintem jó nagyok: 


2014. szeptember 23., kedd

Harc a gilisztáért + új lakók a házban

Nagy sikere van a kiscsibék között a földigilisztának. Nálam meg a kiscsibéknek van nagy sikerük, ahogy egymást kergetik egy-egy gilisztáért. :) Tegnap bedobtam nekik egy szép, méretes példányt (nem azt, ami a képen van, ezt ők találták, de ezért a gilisztáért is folyt a harc), amit az egyik kis fekete csibe rögtön el is kezdett csipegetni. Igen ám, de a másik kettő is észrevette, és egyből odarohantak, hogy ők se maradjanak ki a buliból. Na, több se kellett a kis feketének, felkapta a gilisztát, és elkezdett vele rohangászni körbe-körbe, a másik két csibe meg hangosan csipogva utána. Körülbelül öt percig tartott a hajkurászás, majd az anyjuk, megelégelvén a perpatvart, megoldotta az osztozkodási problémát: megette a zsákmányt. 

Harc a gilisztáért: 


Csak, mert nincs elég állat a házban és a ház körül... :) Tegnap gyarapodtunk két kis dzsungáriai törpehörcsöggel. Kitti lányom szíve vágya volt egy kisállat, ami csak az övé, amit babusgathat, gondozhat. Mivel a házunk nem olyan nagy, és már lakik benne - rajtunk kívül - három kutya és egy macska (utóbbi ketrecben, és csak ideiglenesen, elvileg e hét szombaton jönnek érte), nagy termetű és/vagy nagy helyet foglaló állatról szó sem lehetett. Így esett a választás rájuk: 


Baloldalon: Bogyó, Kitti lányom állatkája, jobboldalon: Mr. Pocak, Ferkó unokaöcsém hörcsöge: 


2014. szeptember 21., vasárnap

Csibeudvar és kecskeképek

A csibék ma birtokba vették az egész nyúludvart. Féltem, hogy átbújnak a kecskékhez, ezért lekerítettem nekik az udvarból egy részt, itt már nyugodtan garázdálkodhatnak. A szekrényt, amiből a hálóhelyük készült volna, sajnos le kell selejteznem, de majd kitalálok helyette valamit. A kecskeudvarba még jó darabig nem kerülhetnek be, úgyhogy valami méretesebb és tartósabb megoldást kell keresnem. 


Ennyi hely egyelőre elég is a három kis féljapánnak, meg az anyjuknak, kapirgálni:



Egy vödörből kukoricáznak - Bori és Junior: 


Cili is belekukkant, hátha maradt az alján valami:


Hátvakarás Cili-módra:


Junior lassan "felnő" a nagyokhoz:


Méretes szarvak - Junior szeptember 1-jén múlt 4 hónapos:

2014. szeptember 19., péntek

Paprikafűzés és fészekelhagyás

Leszedtem a fűszerpaprikákat, 68 db lett a 10 tőről. A töveken maradtak még be nem érett példányok, paprikakezdemények és virágok, majd meglátjuk, hogy mennyi érik még be a fagyokig. 
Mivel zsákvarrótűm nincs, arra gondoltam, hogy a legvékonyabb csavarhúzóval kilyukasztgatom a paprikák zöld részeit, és a legvékonyabb spárgára felfűzöm őket. Aztán megpillantottam a kötöződrótot. Innentől kezdve sima ügy volt a paprikafűzés. :) És még kötözgetni sem kellett, egyszerűen a drótok végeire hajlítottam egy-egy "fület", és máris kész volt a paprikafüzér, akasztóval együtt. :) 


Ma végre sikerült lencsevégre kapnom a fekete kis nyuszit is:



A csibék is kijárnak már a "fészkükből", a "hazamenetel" viszont még elég nehézkes. Megpróbáltam visszatenni őket, de ahogy feléjük nyúltam, éktelen rikácsolásba kezdtek, a kotlós pedig visszaverte a "támadásomat": jól megcsipkedte a gumicsizmámat. :) 




Vacsoraidő:


2014. szeptember 18., csütörtök

Nyuszik, csibék, paprikák

Nőnek a nyúlgyerekek. Itt a bizonyíték: 


Azért a nap nagy részét még a fészekben töltik:


Kis kíváncsi:


Nyuszipofa:


A nyúlmama naponta egyszer, mindössze pár percig szoptatja a kicsinyeit (ez azért nagyon érdekes). Az alábbi képen látható kis nyuszi a legélelmesebb hármójuk közül: ahogy beadom az anyjának a zöldet, egyből rohan alá egy kis potyatejért. Ugyanis az anyanyúl annyira odavan a zöldért, hogy amíg azt eszi, addig az sem zavarja, ha szoptatási időn túl zavarják: 



Úton a fészek felé:


Igen, az ott, felül a képen, pontosan az, aminek látszik. És ez még semmi. A rottweilerünket megszégyenítő teljesítményre is képes ez a csöpp japán. Nem is értem, hogy jöhet ki belőle ekkora, azért pedig külön mérges vagyok, hogy WC papírral kell etetni járnom. Hogy miért pont a "lehajtható tetőn" kell neki végeznie a dolgát, ráadásul minden nap... 


A kiscsibék is nőnek. A múltkor meséltem, hogy a negyedik tojást megtaláltam feltörve, de a csibe halott volt. Sajnos az utolsó, ötödik tojásban sem volt élő csibe, de ez utóbbi ki sem fejlődött rendesen. Tehát az öt tojásból három csibét keltett a kis japán. Szerintem ez egész jó arány. 



Leszedtem a fűszerpaprikákat, maradt még néhány darab a töveken, amit még hagyok, hadd érjenek egy kicsit. A tíz tőből ennyi paprika lett. Jövőre lényegesen többet fogok ültetni. 


Véletlenül leszedtem ezt a három kápia paprikát is, ugyanis elfelejtettem, hogy ilyet is ültettem. :) Azt hittem, hogy fűszerpaprikából ültettem három sort. :) Aztán a harmadiknál gyanússá vált a dolog, formára és színre sem ugyanaz a kétfajta paprika, úgyhogy abbahagytam a szüretelést. Azok még maradhatnak a töveken, majd leesszük őket reggelire, vacsorára. :) 

2014. szeptember 16., kedd

Gyerekek és a vallás

Kint üldögélek a lépcsőn (már megint lopom a napot), előttem a 4,5 éves unokahúgom játszik; éppen egy fűszál végén tanyázó bogarat tanulmányoz, majd megszólal: "Isten teremtette a bogarat." Kérdezem tőle: "Ezt ki mondta neked? Egyébként igazad van, de ki mondta ezt neked?" Mire ő: "Senki. Ezt én magamtól tudom." Majd elkezd fel-alá járkálni a ház előtt, és sorolja: "Isten teremtette a füvet, a labdát, a gázórát..." :) 


Nálunk a gyerekekre nincs ráerőltetve a vallás gyakorlása. Azt tudják (tőlünk), hogy Isten létezik, de én azt szeretném, ha saját maguk döntenék majd el, hogy hogyan, milyen formában kívánják ápolni a kapcsolatot a Feljebbvalóval. Mivel anyai ágról római katolikus családba születtünk, ezért természetesnek tűnt, hogy a kisebbik lányom és az unokaöcsém - akik egy osztályba járnak - a katolikus hit- és erkölcstan, a református hit- és erkölcstan és a "sima" erkölcstan közül a katolikus hitoktatásra járnak az iskolában (ötödik osztályban kötelező a választás). Az unokahúgom viszont élt a szabad választás jogával: egy nap, amikor a húgom érte ment az óvodába, az óvónők közölték, hogy: "A Zsuzsika nincs itt. Elment református hittanra." Azóta már többször volt (református) hittanon, és sok mindent tanult. Én, személy szerint, nem érzek elkötelezettséget egyik vallás iránt sem, mindegyikben van olyan tétel, amivel egyetértek, és olyan is, amivel nem. Nem az a lényeg, hogy milyen vallásúak vagyunk, hanem az, hogy milyen életet élünk.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...