Ma - szó szerint - összetákoltunk a húgommal egy ideiglenes komposztálót. Tulajdonképpen még az "összetákol" szó is túlzás, valójában csak "keretek közé szorítottunk" egy kis területet, hogy átmeneti megoldásként egyben tartsa a a komposztnak valót, amíg nem lesz meg a végleges változat. Az elképzelés már megvan, hogy milyen lesz. Ha elkészül, kiváltja majd ezt az átmeneti kreálmányt; egyszerűen kihúzgáljuk a földből a polcot és a hordó deszkáit :), és felülről ráhelyezzük a keretet a kupacra. A komposztálással már nem tudtunk tovább várni, rengeteg értékes hulladék vész kárba, ezért volt szükség erre az áthidaló megoldásra.
Ennél a "munkálatnál" is sokat segített az egyik kedvenc idézetem: "Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!" (Theodore Roosevelt). :)
Ennél a "munkálatnál" is sokat segített az egyik kedvenc idézetem: "Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!" (Theodore Roosevelt). :)
Közben elöl, a ház mellett kinyílt a hajnalka:
...délutánra pedig becsukódott:
A dísznapraforgó is kezd nyílni:
Szeretem-bejárat:
Ez itt egy pók. :)
Saját virágos rétünk is van, tele cickafarkkal. Holnapután gyűjtöm be őket (ha napsütéses idő lesz). Bőven lesz gyógyteának való, télire.
Cickafark |
Az egyik kedvenc "helyem": a csalános. Egyszer le lett kaszálva, de szerencsére újranőtt. Többet nem nyúlunk hozzájuk, inkább elkerítem őket, hadd nőjenek szabadon. Tea és krém lesz a növényekből.
Jobbra-balra dőlnek a paradicsomok a "kiszöldségesben", de már nem karózom fel őket. Így is szépen érnek, majd jövőre ügyesebb leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése