2014. szeptember 10., szerda

Születés és elmúlás

Ma egy olyan élményben volt részem, amit, míg élek, nem fogok elfelejteni. 
Az esti etetésnél ellenőriztem, hogy megvan-e mindkét csibe épen és egészségesen, valamint, hogy kikelt-e már a mai napra "kiírt" :) harmadik. A két kiscsibe a kotlós alatt melegedett, és amit még találtam: az egyik tojás, a hegyesebbik végén, körben fel volt törve. Néztem, néztem, egyszer csak megmozdult a héj, majd a tojás teteje - mintha rugó lett volna benne - elkezdett fel-le mozogni. Innentől kezdve körülbelül két perc kellett a kiscsibének, hogy kibújjon a tojásból. A pihéi nedvesen tapadtak a kis testére, a tojáshéj pedig ott lógott a fenekén. :) Nem fotóztam, mert nem akartam lemaradni a pillanatról, de a holnapi csibekelést megpróbálom megörökíteni. 
Rögtön a születés élménye után szembesülnöm kellett az elmúlás jelenlétével is. Mindennap kétszer ellenőrzöm a kisnyulakat is, így a kiscsibék után benéztem hozzájuk. Egy nyuszit halva találtam. Kiszedtem a fészekből, és gyorsan, kesztyűben ellenőriztem a másik három nyúlfit is. Ők, hála Istennek, jól vannak, erősek, szép kerek a pocakjuk. 
Szóval, most van három kiscsibénk és három kis nyuszink, no, meg persze a kis kecske; ők már mind nálunk születtek. Remélem, hogy innentől kezdve már csak gyarapodni fogunk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...