2014. szeptember 9., kedd

Napos csibék és őszi kert

Tegnap ígértem fotót a csibéről. Íme, a japántyúk és a háztáji kakas szerelmének első gyümölcse: 




A kotlós nagyon komolyan veszi az anyaszerepet, közelharcot kellett vívnom az enni- és innivaló behelyezése közben, és bizony kaptam is egy csípést, mert nem figyeltem eléggé. Így felfújja magát, ha közelítek: 


Itt már két kiscsibe van, keressétek a piros nyilakat. :) 


Tegnap még úgy gondoltam, hogy kiveszem a csibéket a kotlós alól addig, amíg az összes ki nem bújik. De ez a kis japán olyan jó anya, hogy egyszerre gondoskodik a kikelt csibékről és a tojásokról is. Úgyhogy tettem be a kicsiknek kukoricadarát és kamillateát, és hagytam őket a helyükön, az anyjukkal. A darát egy deszkára szórtam, így könnyebben elérik a gyerekek, mintha edénybe tettem volna: 


A kecskék meg csak esznek, csak esznek. Ma szinte egész nap dobáltam nekik az ellátmányt, és még a szomszédból is repült át ez-az, legnagyobb örömükre. Hálából teljesen leamortizálták az ólat. Keressétek a piros nyilat. :) 


Már összesen 10 sor van kész az őszi vetésből, pontosabban csak 5, mert a másik 5, az a spenót. Vetettem Lolla Rosa (rózsaszín), amerikai barna és ausztrál sárga tépősalátát, téli (fekete) retket, francia reggeli retket és kínai kelt. A saláta- és a retekféléket közös sorokba vetettem úgy, ahogy azt az Öngyógyító kiskert című könyvben olvastam. Ezekből elméletileg még most, ősszel szüretelni fogunk, a gyakorlatban pedig majd meglátjuk.


A kert hátsó részét műveleti területté nyilvánítottam: 


Felszedtem a beteg paradicsomtöveket (a sok esőzés nem csak áldásokkal járt), ezeket kivételesen el fogom égetni, mivel sem az állatoknak, sem a komposztba nem mehet. Sok tíz kiló paradicsom a veszteségünk, eléggé szomorú vagyok miatta. No, de sebaj, jövőre egészen máshogy fogok "paradicsomozni'. 



Mivel a beteg paradicsomok helyére paradicsom biztos, hogy nem kerülhet, és én más zöldséget sem szívesen vetnék/ültetnék ide jövőre, ezért elhatároztam, hogy ezen a kis területen egy csirkeneveldét "nyitok". Úgyis szeretnék tavasszal is keltetni, így legalább a következő csapatot már nem a nyúludvarban kell elszállásolnom. Négy vastagabb ágat ástam le az elkerítendő terület négy sarkára, körben pedig nádakat szúrtam le. Készítettem már egy kis kerítésrészt a nyúludvarnál vesszőkből, ágakból, ezt a technikát fogom itt is alkalmazni. 



A "zellerföldet" megszabadítottam a gaz nagyjától:


Újra virágzik a bab, még jó, hogy nem húztam ki szüret után a töveket:

Elöl bokorbab, hátul a "zellerföld"
Gyönyörű és hatalmas a zeller, a nagyobb példányok a térdemig érnek: 



A paradicsomokkal ellentétben a paprikák szépek és finomak:



Már rég leszüreteltük a borsót, a töveket pedig megkapták a kecskék. Valószínűleg maradt itt pár hüvely, amiből kinőtt négy tő zöldborsó. Tegnap vettem észre, és nagyon megörültem neki. Ma nagy serényen neki is álltam kigazolni a környékét, az első két mozdulattal sikerült is egy-egy tövet gyökerestől kitépnem. :) No, nem baj. Úgysem lett volna elég a négy tő még egy borsólevesre sem. 



Már termés is van rajta:


Végre megnőttek a zellergumók is, eddig csak a zöldjét tudtuk fogyasztani:


Tartok tőle, hogy a cékla elfásodott, lassan felszedem őket, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőlük. Szépnek szép: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...