Sok minden történt az elmúlt pár napban. A nyusziknak például kinyílt a szemük, és már a fészekből is kimerészkednek, illetve, ha egészen pontos akarok lenni: rohangásznak, mint pók a falon. Hihetetlen, hogy három nap alatt mennyit nőttek és fejlődtek.
A kiscsibék megvannak, sajnos az egyik kis feketének úgy néz ki, hogy eltört a szárnya. Fogalmam sincs arról, hogy mi történhetett, csak tippelni tudok, szerintem az anyja léphetett rá, mert más "veszélyforrás" nincs a helyükön. Két tojáson üldögélt még a kotlós, az egyiket tegnap délután találtam meg feltörve, egy halott kiscsibével, az anyja már teljesen összetaposta. A másik tojás még mindig alatta van, de már nem sok reményt látok arra, hogy élő csibe lesz belőle.
Közben meg is macskásodtunk, úgy igazán, ugyanis ez a kis mütyür így ragaszkodik hozzánk (az alábbi két képet a tesóm készítette):
Tegnap délután meglepett minket a kecskeudvarban. Éppen fejéshez készülődtünk a tesómmal, amikor őmacskasága megjelent. A frászt hozta ránk. Simán ráléphetett volna véletlenül a Bori, vagy a Junior vagy a Cili, utóbbi azonban inkább direkt. Együtt fejtünk, aztán volt egy kis szeretgetés, majd megpróbáltuk elérni, hogy menjen haza. Odaraktuk a szomszéd kerítéséhez, ahol át szokott bújni, beszaladtunk a házba, és az ablakból lestük, hogy mit csinál. Én eléggé meghatódtam, azon, ahogy vágtatott az ajtónk felé azokon az apró lábain Zsebcica kapitány - így nevezték el a gyerekeim. Azért még reménykedtünk, hogy ha nem megyünk ki, végül hazamegy az anyjához. Hát, nem így lett. Elkezdett szakadni az eső, a macska meg kint nyivákolt az ajtó előtt. Nem tágított. Bevallom, hogy számítottam valami ilyesmire, úgyhogy még a délután folyamán szabaddá tettem egy ketrecet, hogy ha úgy adódik akkor be tudjam hozni a házba a macskagyereket (a kutyák miatt nem lehet szabadon). Úgy adódott, úgyhogy együtt aludtunk. :) Reggel átadtam a szomszédnak, és megkértem, hogy rakja már oda az anyjához, hadd egyen egy kicsit. Úgy beszéltük meg, hogy én esténként behozom aludni, reggel pedig átadom etetésre. Közben pedig keressük neki a gazdit, ezerrel. Bár... bevallom, hogy engem teljesen levett a lábamról, ha nem lenne a rotti, nem haboznék egy percet sem, megtartanám. A yorki már nem sok vizet zavar, nem is lát, meg aztán foga sincs, ő biztos nem tudná bántani, a tacsival még talán meg is tudnám beszélni a dolgot valahogy, mert ő nagyon okos, csak hát a macskákat nem annyira szereti, de a rotti sajnos, ilyen szempontból (is), reménytelen. Ő egyből szétkapná, ha elé kerülne.
Végre, végre, végre! Vannak kolbásztökeim! Már csak nőniük kell, nem kicsit, sokat. De, ha hihetünk az időjárás-előrejelzésnek, még lesz idejük érni, megnőni. Szerintem gyönyörűek. :)
És végül megint egy szép, méretes paprika; tavaly is volt egy méreten felüli példány. Sajnos ezt valami megkezdte, de azért szép. És jó nagy. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése