A teteje felhajtható, így könnyen tudom takarítani:
A csibék átköltöztetése előtt ki kellett lakoltatnom a régi bérlőt. Vajon a futárszolgálat tudta, hogy élő állatot is szállított? :) :) :)
Ancsi lányommal kipakoltuk a csibeudvart, így most már azért valamennyivel rendezettebb a környezet:
Most már csak a nyulaknak kell szereznem egy rendes ketrecet.
A kotlósnak nagyon tetszik az új hálóhely, a tetejéről figyeli a csibéket:
Az első esti bemenetellel volt egy kis gond; a kotlós egy idő után rájött, hogy mire való az új "doboz", szépen be is sétált az ajtaján, befészkelte magát a szalmába, és berregő-morgó hangon hívta be a csibéket. A csibék viszont nem értették az új helyzetet, nem kis erőfeszítésbe és nem kevés időbe tellett őket a helyükre terelni. Óvatosnak kellett lennünk, az anyjuk miatt. A tesóm odafogott egy cserepet az ól ajtajához, miközben próbáltuk megfogni a csibéket. Ők persze nagy visongva rohangásztak körbe-körbe, a kotlós, hallva a kinti hangokat, bent őrjöngött, mindenáron ki akart jönni. Kiengedtük a tyúkot, hátha bemennek majd utána a gyerekek is, arra viszont nem számítottunk, hogy akkor inkább kint tereli maga alá a gyerekeket. Végül odatettünk egy rekeszt az ajtó elé, és "megkergettük" a kotlóst, aki beszaladt a házba, a csibék pedig fel a rekeszre, onnan pedig az anyjuk után a házba. Nem volt egyszerű művelet, remélem, ma este már maguktól is betalálnak.
Nagyot nőttek a kis nyuszik; ahhoz képest, hogy 3 hét 3 naposak (szeptember 3-án születtek), szerintem jó nagyok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése