Meg vagyok én áldva ezekkel a csibékkel, pontosabban inkább az anyjukkal. Van nekik lekerített helyük a kecskeudvar mellett, jó meleg, biztonságos és beázásbiztos kuckójuk van éjszakára, de úgy látszik, a japánmama máshogy értelmezi a kényelmet és a biztonságot: fogta magát, és visszaköltözött a csibékkel a kecskeudvarba. Egy ideig még próbáltam megoldást keresni, hogy hogyan tudnám visszaköltöztetni őket, aztán rájöttem, hogy ki vagyok én, hogy a természettel szembeszálljak. Ha a kotlós így látja jónak, ám legyen. Azért én minden reggel félve megyek ki az ólhoz, mert félek, hogy
1. ...éjszaka megfagynak a csibék. Az anyjuk ugyanis először az ól és a szomszéd kerítése közé, egy kb. 20-30 cm széles helyre szállásolta el magukat éjszakára, a csupasz földre, ahová még az eső is beesik. Tegnap ráadásul újított a drága mama, úgy látszik, nem szereti az egyhangúságot. A kecskék kivertek egy deszkát az ól hátuljából, tegnap este itt találtam meg a kotlóst, a résben üldögélt, az ott maradt deszka szélén. Hallottam a csipogást, de a csibéket nem találtam. Körbejártam az ólat, néztem őket hátul, az építmény és a szomszéd kerítése között, nem voltak ott. Néztem őket az ólban, hátha bebújtak a szalmába, ott sem voltak. Pedig a csipogás erről a környékről jött. Aztán elkezdtem követni a hangot, és rájöttem, hogy a csibék is fent ülnek a deszkán, az anyjuk alatt. Úgy betakarta őket, hogy még a lábuk sem látszott ki. Hogy nem esnek le onnan...
2. ...macskavacsora lesz belőlük. A csibék kijárnak az udvarból, ugyanis simán kiférnek a vadhálón. Az anyjuk viszont nem tud utánuk menni (tudna, mert valahogy csak bement, de úgy tűnik, nem találja a kijáratot), így viszont a csibecsapat szabad préda a kertünkben megforduló, nyolcszázhuszonhárom macska számára.
3. ...összetapossák őket a kecskék.
A barátnőmék hazajöttek Ciprusról, végleg. A barátnőm ajándékai(nak egy része)... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése