2014. augusztus 28., csütörtök

Pár apró öröm, egy nagy bánat - Drukkoljatok Margitkának!

Ilyen paprikám és paradicsomom is van. Sajnos a paradicsomból nem sokat tudok megmenteni, ez a fajta is teljesen tönkrement a sok esőzéstől. 


Összegyűjtöttem egy kis kecsketejet, és csináltam vagy 2,5 liter joghurtot. Mire észbe kaptam, hogy le kéne fényképeznem a remekműveket... már csak ennyi maradt: 


Szerintem gyönyörű, és nagyon finom. :)


A következő két fotó kivételesen "szobai" kategória:


Így tölti nyugdíjas napjait a 14 éves yorkshire terrierünk. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy "szegény, öreg kutyus...", tájékoztatásul közlöm, hogy Ricsike a nap nagy részét ugrálással, ugatással, követelőzéssel (soha semmi nem jó neki, és nem tetszésének egyből hangot is ad), valamint egyéb gazdabosszantó tevékenységekkel tölti. Itt éppen a rosszaságot piheni ki, és erőt gyűjt a következő akcióhoz: 


Új társbérlő a kecskeólban. Tulajdonképpen nem is annyira új, csak eddig személyesen még nem találkoztunk. A hálójából tudtam, hogy beköltözött, ma pedig be is mutatkozott: 



Ha a kis japán csak feleannyira lesz jó anya, mint amilyen lelkiismeretesen kotlik, akkor a kiscsibéknek szuper anyukájuk lesz. 


Sajnos van egy rossz hírem is. Margit, a tyúk ma délutánra ugyanazokat a tüneteket produkálta, mint amiket a kiscsibéink, akiket mind egy szálig elvesztettünk. Begörcsölt a lába, nem tud felállni, és egyáltalán, látszik rajta, hogy nincs jól. Nem értem ezt a dolgot, mert az elvesztett kiscsibék egyáltalán nem érintkeztek a felnőtt szárnyasokkal, soha nem voltak bent a kecskeudvarban, ahol ők vannak, és már nagyon régen jobblétre szenderült az utolsó kiscsirke is (ha jól emlékszem, talán még a nyár elején). Szóval, nem értem ezt a dolgot. Margitkát azonnal kihoztam a kecskeudvarból, megkértem a nagyobbik lányomat és a húgomat, hogy szaladjanak át az állatorvosunkhoz valami gyógyszerért. Mondtam a gyereknek, hogy kérjen valami antibiotikumot, Margitka úgysem tojik (most már kiderült, hogy a japántól kaptuk a tojásokat), és megenni sem szándékozzuk, mert szeretjük őt. Hoztak is három fecskendőnyi gyógyszert, a tesóm be is adta Margitnak az első adagot, a másodikat szombaton kell, a harmadikat hétfőn. Nagyon remélem, hogy tévedek, és nem a Marek-féle vírusos betegségről van szó, mert akkor az antibiotikum hiábavaló, és úgy egyébként nem sok esély van arra, hogy Margit felépüljön. Talán, ha csoda történik.
Az alábbi képen éppen azt kíséri figyelemmel, ahogy berendezem neki a betegszobát. Szalmából csináltam neki egy puha ágyikót, a vacsorájába (roppantott kukorica és árpa) kevertem összetört tojáshéjat (kalciumpótlás), az ivóvízébe kapott Jolovitot és almaecetet. Ráborítottam egy nagyobb zöldségesrekeszt, és egy nagyméretű, vastag ponyvával beázás ellen is biztosítottam, hogyha éjjel esne az eső. Este még ránéztem, megitattam, enni nem akart. Remélem, túléli az éjszakát, és rendbe jön. 


Margitka pihen. Nagyon szeretném, hogy meggyógyuljon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...