2013. október 13., vasárnap

Őszülünk

Sok feladat volt mára (is), nem is sikerült mindennel végeznem, de azért nem panaszkodom, haladok a dolgokkal. Ebédre tojáslevest főztem - természetesen :) - fürjtojásból (20 tojást tettem bele, nyolcan voltunk rá - elég volt :)) a második fogás diós tészta volt. :) Ebéd után lekentem lenolajjal a deszkákat, már csak kettő maradt, ezek valahogy vizesek lettek, úgyhogy most szárítom őket. Szerintem holnap le tudom kenni ezt a maradék kettőt is. A kecskeól építés ma is haladt, felkerültek a hátsó deszkák az ól egyik felére (ezt elfelejtettem lefényképezni, majd legközelebb :)), és a kerítés is készült közben. 



A baromfiudvar a szilvafa mögül :)
Begyűjtöttem a lehullott körtét és diót, és volt egy pár összeszedni való alma is. Pár nappal ezelőtt hátramentem diót "verni". Ahogy szedegettem az öreg diófa alól a termést, arra gondoltam, hogy "dehogy verem én le a fáról". Majd mindig csak azokat a terméseket gyűjtöm be, amelyeket a fa önszántából ad nekem. Vagyis: megvárom, amíg lehull magától. Kicsit macerásabb így, főleg, hogy már megint rendetlen voltam, nem rendeztem a fa alatti részt, így most a levelek alatt kell kotorásznom, hogy minden lehullott diót megtaláljak, de én szeretem csinálni. Megnyugtat. :) És a fát sem bántom.
Ez a mennyiség csak a mai, folyamatosan szedjük, körülbelül 3-4-szer ennyi szárad már: 


A körtéből holnap vagy holnapután lekvárt főzök.


A gyerekek kigyűjtögették a magokat az egyik dísznapraforgó tányérjából. Még átválogatjuk, aztán megy a kamrába a többi begyűjtött mag mellé.


A kertünk elkezdett "őszülni", sárgulnak a levelek a fákon:


A szomszédba is megérkezett az ősz :)



Alma- vagy körtefamagonc :) - magától nőtt, még nem "jártam utána", hogy pontosan "ki" is "ő" :)

A kis meggyfa is készül a télre
 Azt hiszem, erre mondják, hogy vadregényes: 


Gombák az "egyes számú" öreg diófán: 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...