Csütörtökön Pesten jártunk, hivatalos ügyet intézni. Utoljára fél éve jártam a fővárosban, de nem is kívánkozom oda sűrűbben, sőt. Az első tíz perc után közöltem a húgommal, hogy akkor én most inkább hazamennék... Lehet, hogy mások számára hisztinek tűnik, de - annak ellenére, hogy életem nagyobb részében Budapesten éltem - nagyon nehezen viselem például az alapzajt (autók, buszok, sok-sok ember), a többiről - bűz, emberi nemtörődömség, közöny stb - nem is beszélve.
 |
| Egy kevés zöld a Thököly úton |
 |
| Ezt az érdekes és szép növényt egy Thököly úti emeletes ház udvarán fotóztam |
 |
| Nagy ház, kis udvar, de legalább valamennyire zöld |
A régi otthonunk. A "szülővárosrészem". Itt (pontosabban ide) születtem, Budapest XV. kerületében, Újpalotán.
Ezen a "csigán" sokat szaladgáltam, jó harmincegynéhány évvel ezelőtt. Most a kisebbik lányom néz a kamerába, onnan fentről...
...aztán, akárcsak én annak idején, jöhet a futás lefelé:
Itt már kifejezetten jó kedvünk volt. Irány haza! Végre! Igazán azonban csak a kispiroson nyugodtam meg. Szeretem a kispirost, kiváltképp, ha hazafelé visz. :)
 |
| Rákospalota-Újpest vasútállomás |
 |
| Vác |
Nálunk még a betonból is zöld nő:
A kertben már teljes volt bennem a harmónia, annak ellenére, hogy tudtam, mi vár rám az elkövetkezendő napokban. Például a paradicsomkötözés. Megint. Ez a rész már kész van, a kép baloldalán Kacor kandúr settenkedik:
Itt az a bizonyos 20 tő paradicsom, amit a múltkor már sikeresen felkötöztem. A bőséges termés újabb munkát adott, csinálhatom újra az egészet.
Fogták magukat, és egyszerűen el- és összedőltek a felkötözött tövek a paradicsomok súlya alatt:
Az ötféle paprikából kétféle:
Ma egy több mint félméteres (és vagy 6 kilós) tökből készült az ebéd (tökfőzelék). De már itt az utánpótlás:
Csak nőnek, és nőnek... nem győzzük enni a tökféléket. Gömbcukkini:
Vacsora és ebéd. A hatalmas tök miatt hiányzik a fél ujjam, körömtájékon, a körmömmel együtt. Jó éles ez a tökgyalu...
Vacsora:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése