A 2013-as szeretem-bejáratomat EBBEN a bejegyzésben mutattam meg. EZEK pedig egy picit későbbi, "virágzó" képek róla. :)
Azóta eltelt négy év, nem nyomtalanul... Most már tényleg ráfér(ne) egy festés (mármint az ajtóra, no meg a rács felett is eljárt az idő), és komolyan mondom, hogy fogok is időt szakítani rá... valamikor. :) Egyébként meg imádom a "vintázs cuccokat". :D Bár, a kisebbik lányom szerint ez egyszerűen kopott, és kész. :)
Idén így nézünk ki bejáratügyileg. Nem olyan dzsungelszerű, mint négy évvel ezelőtt, de ezt is szeretem. :)
Van itt gazolni való, de mindig találok "fontosabb" elfoglaltságot...
A Ciprusról kapott szélcsengőmre nagyon vigyázok. A konyhában teleltetem, és szeles időben sem maradhat kint.
Kaktuszaim, "akikért" egyenesen rajongok:
Szokásom különféle zöldség- és gyümölcsmagokat elraktározni, amiket aztán rendszerint sosem ültetek el, mert A) elfelejtem, hova tettem, B) bepenészednek, mert nem megfelelően szárítottam meg őket C) lustaságból. Egy tavaszi vásárlás alkalmával landolt néhány kaliforniai paprika a kosaramban. Jelentem, fejlődőképes vagyok én is és a paprika is. Két palánta lett belőle, hát persze, hogy nem mehettek hátra, a zöldségesbe; az ajtó mellett kaptak helyet. "Ő" a nagyobbik, a másik egy picit kisebb:
A paradicsomkacsolás "áldozata". Köszöni, jól érzi magát, vízbe tettem, kigyökerezett, elültettem, megmaradt:
Elöl a paradicsomkacsolás egy másik "áldozata", vele egy cserépben pedig az a porcsin, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, viszont nő, mint a bolondgomba. Ja, és a demizson. Üresen...
Újabb "áldozatok" (volt egy második paradicsomkacsolás); sajnos, úgy néz ki, hogy ezek nem fognak kigyökerezni, de azért nem adom fel ilyen könnyen, még várok egy kicsit, mielőtt mennek a komposztra.
Zsálya - csak így, egyszerűen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése