Több mint két év után - újra itt

A blog 2013. május 19. óta tartó életében ilyen hosszú "kimaradás" talán még nem is fordult elő. 
Persze, mindennek oka van, ahogy ennek a hosszabb lélegzetvételű szünetnek is. A változás örök, sőt, csak a változás örök, és nekünk meg kell tanulnunk ezzel együtt élni. De ha az embernek van egy útja, úgyis mindig visszatalál rá. 

Mint a kezdetektől minden évben, idén is megkésve nyitottam meg a "kerti évet". Nem is én lennék, ha mindent a terveim szerint alakítottam volna. :) 

Azért - magamhoz képest, természetesen - elég korán elkezdtem a magvetést, palántázást. A hátsó kertben és az első kertben garázdálkodtam kertészkedésügyileg, több "helyszínen" is, így több kis cuki "kerti térképet" készítettem, amelyeken bejelöltem, hogy mit, mikor és hova vetettem/ültettem. Még a vetőmagok "márkáját" is feljegyeztem rá. Aztán, hogy hogy nem... a kis térképeimnek lába kélt. 

Ennek ellenére a kert terem... "teremget", a térképek eltűnése nem igazán okoz neki gondot, a szárazság azonban annál inkább. 

A "szeretem-bejáratom" idei virágaiból mára alig maradt valami, a gondos locsolás ellenére sem élték túl a szélsőséges időjárás viszontagságait. 

A sziklakert-félém még működik, itt inkább a bősz locsolás az, ami megviselte a növényeket. Hiába, no, próbáltunk kompenzálni. Ott is, ahol nem volt szükség rá. 

Sziklakert-féle, tavasszal: 

Még tavaly télen rendeltem háromféle, összesen 100 tő édesburgonya-palántát, melyek májusban meg is érkeztek: 

Néhány tövet elajándékoztam, de 60-at a kellő időben (hihetetlen...) beültettünk. Azóta 2 tövet kikapáltunk, de a megmaradt 58 tő szépen fejlődik. Még sosem termesztettem édesburgonyát, úgyhogy kíváncsian várom az eredményt. 

A fűszernövények közül a bazsalikom(ok) maradt(ak) meg, néhány tő zsálya és egy "maréknyi" kakukkfű, utóbbi cserépben. A majorannákat, mentákat és oregánókat még ifjú suhanc korukban elvesztettük. Kaporból egy pár tő lett, őket hagytam felmagzani, hadd szórják szét a magjaikat, türelmes vagyok, tudok várni, jó lesz a kapor jövőre is. 

Paradicsom terén nem bíztam magam a véletlenre: vettem pár palántát, néhány pirosat és kicsivel több sárgát (hisztaminérzékenység esetén, egyéni tolerancia függvényében, sárga paradicsom fogyasztható), ám én is vetettem magot, méghozzá feketét (ez is fogyasztható általában, hisztaminózis esetén is). 

Paprikapalántákat is vettem biztos, ami biztos alapon. Jól is tettem, mert a saját "ültetményeimből" csak 2, azaz két palántát ültettem el szabadföldbe eddig... Persze, még nem adom fel, több helyen is olvastam, hogy télen, lakásban is lehet paradicsomot, paprikát nevelni. (Tervezem. Meglátjuk.) 

Ültettem pár kukoricát is, egyelőre egy "hajas" van, nem tudom, a többiből lesz-e valami. 

A cukkini nálunk ugye, alap - pár fészek, és egész nyáron-ősszel cukkinit eszünk cukkinivel (rántva, cukkinistésztaként, cukkinikrémként stb). Hát, ez most nem jött be. Idén igen gyér a cukkinitermésünk.

 

Kínai kígyóuborka terén sem jobb a helyzet, ezidáig 4, azaz négy darab uborkát sikerült szüretelnünk. Virág az van, bőven, meglátjuk, mi lesz belőle. 

Van néhány tő padlizsánunk, patisszonunk és sütőtökünk, de ők még csak most kezdenek virágozni. Ez is a "meglátjuk, mi lesz belőle-kategória". 

Cseresznyéből egy maréknyival szedtünk, a gyümölcs a következő szedés előtt rásült a fára...

Így jártunk a meggyel is, annyi különbséggel, hogy abból egy szemet nem tudtunk megmenteni. Szilvából szintén egy tálnyi jutott: 

Vannak még fotók, történetek, tapasztalatok az idei "kerti évből", ezeket majd apránként megosztom.