"Az én paradicsom"...

...énekli a Hooligans, és én is pontosan így érzek, amikor a kis ültetményeim körül teszek-veszek. Ahogy a bazsalikom a kedvenc fűszernövényem, a paradicsom a kedvenc zöldségem. Tudom, tudom... gyümölcs. De nekem akkor is  zöldség. Na. 

Idén nem ültettem annyit belőle, mint amennyi üdvös lenne, de azért ellát minket elég szépen ez az állomány is. A hátsó kertbe került pár sárga és piros (vásárolt) palánta, különböző fajtájúak (a "reggelizni valótól" az apró koktélig), valamint én is ültettem magról kétféle feketét. Utóbbiból ide hátra négy tő került, de csak később, ezen a fotón még nem szerepelnek. 

Itt a mulcs már be lett kapálva, és nem mulcsoztam újra. Pedig kellett volna...

Az első kacsolás előtt...

és után...

A második kacsolás után: 

Természetesen az első kertben is KELL lennie paradicsomnak. Ide két, vásárolt sárga palántát ültettem, valamint itt kaptak helyet a saját, magról vetett fekete paradicsomok is, amik jelenleg ilyen gyönyörű méretben pompáznak: 

És ezzel még nincs vége, ide kerültek a kacsolásból megmentett, kigyökereztetett hajtások, plusz az a már virágzó/termést hozó hajtás is, amit véletlenül letörtem... Szerencsére túlélte, és ha nem is ő lett a kert legszebb paradicsomtöve, termést továbbra is hoz. 

Hétvégén itt, az első kertben is sort kerítettem a kacsolásra, utókötözésre. 

Tereprendezés előtt...

...és után. Megvannak a bazsalikomok! :) 

Milyen szerencse, hogy nem vagyok fodrász. Na, nem magam miatt... 

Szót kell ejtenem még három növénykéről. 

Az alábbi két példány ott kelt ki, ahova idén nem ültettünk semmit, tavaly viszont voltak itt paradicsomok. A természet nem nézi az ideális sor-és tőtávolságot, gyakorlatilag "egymás szájában" nőttek, én pedig hagytam. Amúgy is későn vettem észre, hogy itt egyáltalán paradicsom lesz (akkor eléggé gazos volt a terület). 

Ilyen szép terméseik vannak: 

A harmadik paradicsomot a múlt héten fedeztük fel, a sziklakertfélében. 

Csupa meglepetés a természet...