Szép munkát végzett a Nap: elkészült az első adag aszalt gyümölcs. Összeöntöttem a szilvát és az almát, még két napig szárítom őket a konyhában, aztán mehetnek a vászonzacskóba/befőttesüvegbe. Szükségem van némi tapasztalatszerzésre tárolásügyileg, ezért fogom kétféle módon eltárolni az aszalványokat. Ma eléggé esőre állt az idő, úgyhogy a következő adag aszalásra szánt almát és szilvát csak holnap teszem ki. A kisebbik lányom szerint mindkét aszalvány nagyon finom, az unokahúgomnak csak az alma ízlik, de az nagyon. Azt hiszem, egész nyáron aszalnom kell, hogy maradjon valami télire is. :)
A tálca alatt jól látszik életem első két üveg kovászos uborkája. Ami a képen nem látszik az az, hogy mindkét üveg uborka megpenészedett. Meg is mutatom:
Kár. Mert egyébként - a penész alatt - nagyon finom kovászos uborka illat terjeng. Szóval, ezt a receptet nem teszem közkinccsé. A jövő héten megint nekiállok, de kenyér helyett krumplit fogok használni. Remélem, a krumplis módszerrel sikerülni fog.
No, és most megmutatom, mivel foglalom el magam, ha leszáll az éj:
Most egy páran biztosan felszisszentek, főleg azok, akik tudnak varrni. Ezúton szeretném közölni mindenkivel, hogy én nem tudok. :) Egyáltalán. Szégyen, mert szeretett nagymamám varrónő volt, és egészen kisgyermekkorom óta "könyörgött", hogy üljek oda mellé, lessem el tőle a szabás-varrás csínját-bínját. Engem persze nem érdekelt a dolog sem gyermek-, sem kamasz-, sem pedig fiatal felnőtt koromban. Most, amikor már vágynám a tudást... már késő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése